Merle könyvcsomag (5 darab) Madrapur, A sziget, Francia históriák, Íme a király, Üvegfal mögött

1962-ben megjelent A sziget. A könyv a Bounty lázadóinak sorsát követi a Pitcairn-szigeteken. A történelmi regénynek nagyon is aktuális mondanivalója van: az önjelölt populista vezér, MacLeod áldemokráciája a francia politikai viszonyok karikatúrája; a polinéz szigetlakók kizárása a szavazásból pedig a francia gyarmati rendszerre tett utalás (a könyv írása közben zajlott az algériai háború). Merle egyben felveti az erőszakmentesség és a semlegesség dilemmáját; a főhős, Purcell (akinek alakját az író saját magáról formálta) nem hajlandó fegyverhez nyúlni és tétlenül nézi, ahogy a közösség két fele lemészárolja egymást. A sziget nagy sikert aratott és még megjelenése évében megkapta a rasszizmus ellen küzdő MRAP Testvériség-díját. Ugyanebben az évben Merle elvállalt egy tanári állást a függetlenné váló Algériában, az Algíri Egyetemen.[14]Az Állati elmék sikere után Merle kicsit ismét elővette politikus énjét, elhatározta hogy a francia egyetemi világról és az ifjúságról fog írni. 1967-ben elkezdte diákjait interjúvolni, gyűjtötte az anyagot; az 1968-as párizsi diáklázadások miatt azonban megváltoztatta terveit. Teljesen átírta az addigi szöveget és a cselekmény középpontjába az a nap (1968. március 22.) került, amikor a diákok elfoglalták a professzori tanácstermet. Merle az egyetem professzoraként nem csak megfigyelt, aktív szereplője volt az eseményeknek. Tagja volt az Ötvennégyek bizottságának, amely azokból a tanárokból állt, akik támogatták az egyetemisták reformköveteléseit és cikkeket írt az újságokba. Az Üvegfal mögött végül 1970-ben jelent meg. A könyvet mind bal-, mind jobboldalról támadták, amire Merle így reagált: „Legfőbb célom az volt, hogy az igazat írjam. Ez sikerült. A minden oldalról érkező, egymásnak ellentmondó kritikai észrevételek mindennél ékesebben bizonyítják ezt.”[18]