A fenséges bohóc + Guruló Vénusz + 50% szerelem + A hét púpos tornya ( 4 kötet )

A fenséges bohóc
Dekobra
Dante, Budapest, 1927
180 oldal · Fordította: S. Török Timea Sorozatcím: A regényirás remekei-A regény mesterei
Dekobra: Guruló Vénusz
Dante, Budapest, 1928
158 oldal · Fordította: S. Török Timea･ Sorozatcím: A regényirás remekei-A regény mesterei
Paul Morand: 50% szerelem
Pantheon Irodalmi Intézet, 1928 - 178 oldal･vászon Sorozatcím: A regényirás remekei-A regény mesterei
Részlet a könyvből:
- Tizenöt - szólt Lewis.
A reggeli lapok ködös időt jeleztek s a tenger felől sűrű csapadékot. Cáfolatul a reggel, kissé megkésve bár, de a legtisztább eget rögtönözte. Párizs platánjai tovább is eleget tettek őszi kötelességüknek: még el sem söpörték leveleiket, már újra kellett kezdeni a söprést.
- Tizenöt meg tizenöt, harminc - folytatta Lewis, egy kétszeresen megcsavarodó szakállt pillantva meg, amely szomszédja császárszakálla mellé lépett, a generális mellé, akinek minden mondata azzal kezdődött, hogy: „tiszti becsületemre"...
Ez az első temetés volt a nyári vakáció óta; még senki sem ért rá, hogy rossz színben legyen. A jelenlevők kemény gallérban, gyászruhában; az arcuk naptól kicserezve, a kezük lesülve. Amig a feketebajszos temetési szolgák lekopasztották a ravatal kedvéért a halottaskocsit s egymásután becipelték a templomba az agyonszalagozott koszorúkat, egymásután mindezt az élővirágból gyártott részvétet, az orgona, mint valami részeg és mélabús tengerész kezében a harmónika, belebocsátotta a kárpitokba, a boltozatok alá, sőt még az uccára is kiengedte a széltől megtépett hangmonstrumait.

Jesús de Aragón,
A hét púpos tornya - KALANDOS REGÉNY - Pantheon Irodalmi Intézet R.-T. - 1927 - Nyomtatta Budapesti Hirlap nyomdája. Negyedik kiadás. - Aranyozott kiadói egész vászonkötés - 214 oldal - Sorozatcím: A regényirás remekei-A regény mesterei ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:

Beltrán Bazilius nagyon babonás játékos. Óraláncán állandóan apró szerencsekerekek meg ezüst kéménykotrók lógnak. Mindig a bankár baloldalára ül; pénteken sohasem játszik s Madrid összes púposainak jó barátja, mert szerinte e szomorú alakok szerencsét hordanak a hátizsákjukban.
Ha meglát egy tarka lovat, rögtön a kabátja gombjához kap; mikor pedig pappal találkozik, nem állja meg, hogy valami keze ügyébe eső vastárgyhoz ne nyúljon, mert holtbizonyos, hogy a fém érintése a reverenda varázsát megtöri. Ha véletlenül egyszerre ejt ki egy szót valakivel, el nem mulasztja semmiképp, hogy kisujját a másikéba bekapcsolva, szét ne oszlassa a bűvkört.
Ami azonban örülésig bosszantja Baziliust, az egy ferde, kancsi szem, mely játék közben őt figyeli. Innen származik az az olthatatlan gyűlölet, melyet Katafalk úr iránt táplál. - Itt van már megint az én fekete árnyékom! - kiáltja ilyenkor Bazilius és zsetonjait hirtelen beváltva, gyorsan menekül a kaszinóból. Midőn pedig futás közben hátratekint, egyedül Katafalk urat látja, aki csontvázkezével integet utána s zavaros, zöldben csillogó, hipnotizáló szemeivel követi, míg el nem tűnik...