A kukkoló

Sirályok köröznek szenvtelenül a levegőben, petyhüdt algacsomókat emelget a tengervíz, a feszült csöndben csak a hajótest surrogása hallatszik... Az ember nem érti, mitől olyan feszültek ezek a leírások, hiszen látszólag nem történik semmi: egy magányos ügynök mindenfelé hurkokat, apró köröket, madzagdarabokat lát. Aztán lassan, nagyon lassan, az egymásra úszó képek szövedékéből előtűnik valami borzalom, s miközben a sirályok rendületlenül írják le a hurkokat a levegőben, szemüket rezzenéstelenül lefelé irányozva, rájövünk, hogy az ügynök szörnyűséges bűntettre készül.