Magyarország tájrajza - A magyar munka földrajza

I. kötet
Mielőtt olvasóink elmélyednének ennek a műnek olvasásába, meg kell hallgatniok néhány szót célkitűzésünkről, az anyag meghatározásáról és megválasztott módszerünkről.
Bevezetésünk első tétele annak a területnek kiszabásáról szól, melynek képét nem megrajzoljuk, hanem inkább csak vázolgatjuk. Eddig minden elődünk Magyarország földrajzát írta. Senkinek sem kellett magyarázni, hogy ez az ország milyen határokig terjed, meddig ér. Éles vonalakkal körülszabott, világos, pontos térfogalom állott ezerkilencszáztizenkilencig szemeink előtt. Mindaddig, míg be nem következett ennek a kristályszerűen éles határvonalú országnka második felosztása. Azóta már nem egységes a Kárpátok és az Adria között lakó népességnek és az azokon túl élő emberiségnek képzete az országról.

IV. kötet
1878 nyarán történt.
Párizsban, a kis Trocadero-fensík és a Mars-mező között fekvő akkor mindenféle szebbnél-szebb és cifrábbnál-cifrább pavillonokkal beépített nagy térségenk, napról-napra a százezret meghaladó, szinte a kaleidoszkop színpompáját is megszégyenítő, tarka embertömeg hullámzott. Igazi világtárlat volt, amelyre a föld minden tájáról és legelrejtettebb zugából is csoportosan tódultak az emberek, hogy a sok szép látnivalóban gyönyörködjenek és a sokoldalú, gazdag kiállításból minél többet tanuljanak.
A világtárlat egyik - bár tudományos, de a nagyközönséget is közelről érdeklő - látványossága volt a Trocadero szárnyépületében elhelyezett gazdag embertani kiállítás. Ilyen arányban, ilyen egységes elgondolásban és komoly keretben itt mutatták be először nyilávnos kiállításon az "ember"-re vonatkozó tudományos ismereteink egész, már akkor hatalmas területét.