Fleischmann Rudolf élete és válogatott munkái

Régi adósságot törlesztünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem "Fleischmann Rudolf" Mezőgazdasági Kutatóintézetében Kompolton, amikor intézetünk alapítójának és első igazgatójának válogatott munkáit könyv formájában is kiadjuk. Egykori munkatársának Bocsa Iván akadémikusnak, a jelen válogatás szerkesztőjének 1958-ban "Fleischmann Rudolf élete és munkássága" címen megjelentetett könyve ugyanis gyorsan elfogyott, s ma már sokan vannak, akik számára a kiváló növénynemesítő munkája egyre inkább a tudománytörténet része, a róla szóló történetek pedig kompolti legendák.
Tudományos eredményei a magyar tudománytörténetben jelentős helyet foglalnak el. Ragadjunk ki ezek közül néhányat!
A kukorica hibridnemesítéssel (heterózis) legalább húsz évvel előzte meg a módszer általános hazai bevezetését.
Az F 481-es őszi búza könnyen felismerhető "marker" tulajdonságokkal rendelkezik (lila auricula), télálló, szik- és szárazságtűrő, a porüszöggel szemben gyakorlatilag rezisztens, igazi "parasztbúza" volt.
Kendernél hosszú ideig, tudományosan végzett beltenyésztéssel megalapozta a kompolti egylaki kender nemesítést.
Igen szerteágazó tudományos érdeklődését, s elmélyülését a rozs, a zab, a len, a lucerna, a baltacím, a bükköny, a gyöngybab, az akác nemesítésében elért eredményei is bizonyítják. A már saját korában is szerénynek számító anyagi és technikai feltételek mellett 12, részben államilag is elismert növényfajtát nemesített.
Úttörőnek tekinthető Magyarországon abban, hogy bevezette a gazdák körében a nagyüzemi fajtaösszehasonlító kísérleteket, illetve üzemi termelési próbákat.
Jelentősnek tekinthetők agrometeorológiai megfigyelései, elemzései, a kapott összefüggéseknek a növénytermelésben való alkalmazása.
Ma is elismerésre méltó az a törzskönyvi nyilvántartási rendszer, amivel nemesítési munkáját naprakészen dokumentálta.
Széleskörű nemzetközi kapcsolatai, tapasztalatai és kivételes intuitív képessége révén - korát jóval megelőzve - ráirányította a nemesítők figyelmét a beltartalmi nemesítésre, s a rezisztencia fontosságára.
Különös figyelemmel kísérte fajtáinak szereplését a köztermesztésben, élő napi kapcsolatokat alakított ki a termelőkkel, s mintaszerűen szervezte meg a vetőmag-szaporítás nyilvántartásának statisztikáját is.