Az ember, aki ismerte saját neveit (Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához)

A nagy mű kihívást jelent, ez a világirodalmi alkotások ismertetőjegye. Legyen a kutató tekintet mégolyan éles, mélyrétegeinek titkát maradéktalanul soha ki nem merítheti. Kemény Katalin tanulmánya a huszadik század kivételes jelentőségű regényéről, Hamvas Béla Karneváljáról e gondolat jegyében fogant. Írása maga is katabázis, amely széles kultúrtörténeti, filozófiai felkészültséggel tárja fel a szöveg rejtett dimenzióit. Századunk nagy regényének ez az első beható analízise. Elemzéseit a szerző széljegyzeteknek, kommentároknak nevezi, valódi műfaja azonban az esszé: sok szálból összeszőtt egységes egész. Kemény Katalin Hamvas Bélával összhangban vallja, hogy az esszé a centrum felé törő gondolat útkeresése, s e művelet által formaöltése.
Kemény Katalin lírai alkatú író, műfordító. Férje, Hamvas Béla sorsához hasonlóan ő is majd négy évtizedes silentium után léphetett újból a nyilvánosság elé. Az utóbbi években több szépirodalmi, valamint esztétikai tanulmánya jelent meg.