A láthatatlan képe

"De vajon nem tér-e vissza az exodus az emberiség hosszú története során mint állandó jel, mely arra késztet, hogy a száműzetést nemcsak a történelem megismétlődésének, dadogásának, hanem az emberi lét jellemzőjének érezzük?" (Nicolae Balotă) "A száműzetés nyelve tehát, amiképpen Mallarmé mondja, a deteatralizálás eszköze, ebben a minőségben az otthont Balotă - és hozzá hasonlóan Tristan Tzara, Eugene Ionesco, E. M. Cioran vagy a hazában száműzetésben élő Andrei Pleşu - nem eleve adottnak, hanem megkeresendőnek, a korábban emlegetett paradoxont pedig nem feloldhatónak, hanem megélhetőnek mutatja." (Visky András)