Virágok ​háborúja (The War of the Flowers) - Császár László fordításában; Saját képpel!

Theo ​Vilmos élete hamarosan gyökeres fordulatot vesz, és egyáltalán nem jó irányba.

Nem mintha eddig is különösebben teljes lett volna – hiszen az utóbbi évtizedet énekesként töltötte számos, a legkevésbé sem sikeres észak-karolinai rockbandában. De persze mit tehetne ő ez ellen? Amikor a barátnője, Cat teherbe esik, kiválónak tűnik az alkalom, hogy feladja végre felelőtlen álmait, és lenyugodjon. Egészen eddig csak lebegett a világban – az, hogy jóképű és vonzó, több tekintetben előnyös volt, ám ezzel az életében nem sok mindenre vitte, és valahogy sosem találta a helyét. Egyetlen olyan hely volt az egész világban, ahol valóban otthon érezte magát, ahová mindig is tartozott; a színpadon, a zenétől mámorosan tiszta szívből énekelve. Ez azonban különösen éretlen életfelfogás egy harmincéves férfitól. Most, hogy Cat gyereket vár, minden megváltozik. Theónak is követnie kell a változásokat. Talán mégis jó dolgok fognak történni vele – lehet, hogy éppen az, amire mindig is szüksége volt?

De a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, milyen mélyre süllyedhet még az élete. Hamarosan azon kapja magát, hogy egyedül van, a szíve összetörve, és visszatérő rémálmok gyötrik – ő pedig képtelen szabadulni az érzéstől, hogy mindez nem véletlenül történik vele. Amikor ráakad egy titokzatos, régi levélre, melyet nagyanyjának testvérbátyja, Eamonn Dowd írt, s ezzel együtt megtalálja egy értékmegőrző kulcsát is, úgy dönt, nyomozni kezd. Hamarosan a kezébe kerül egy kézzel írt könyv.

Theo, aki magányra vágyva és a világtól menekülve egy erdei faházban keres menedéket, olvasni kezdi a könyvet, és a történet egészen rabul ejti. Dowd egy másik világról beszél benne – egy Tuendehon nevű földről –, amely azonban a legkisebb mértékben sem hasonlít a gyerekkönyvekben szereplő tündérvilághoz.

Theo a félelemtől bénultan csapdába esik, ám az utolsó pillanatban megmenti egy apró, mocskos szájú kis pille, Almacsutka, aki egy szürreális kapun keresztül Tuendehon világába teleportálja mindkettejüket. Ez a tündérvilág azonban bizarr módon sokkal modernebb és sötétebb még annál is, amilyennek Eamonn Dowd leírta; a halandók világához nagyon hasonlatos, mégis tökéletesen más, és habár Theo elképzelni sem tudja, miért, nem egy olyan teremtmény akad benne, aki az ő életére tör.