Holland-dia

Na helló, Jó jel, hogy eddig már eljutottunk. Még a boltban álldogálsz a könyvpiramis mellett, vagy már otthon az ágyban, elalvás előtt vízszintesben? Vagy ötkor keltél és épp most zötyögsz valamerre villamoson? Jobb tenyereden tartasz és a ballal lapozol? Vagy pont fordítva, mert bal kezes vagy? Látod én nem sokat tudok Rólad, csak azt, hogy valami miatt érdekel Hollandia. Megmondom őszintén öt évvel ezelőtt még engem is teljesen hidegen hagyott. Nem vagyok Ajax drukker, sosem kötött le a foci, azt sem értem, mi az hogy les, de azért bejön Gullit frizurája. Nem nevelgettem százszínű tulipánhagymát az erkélyládában, sőt két-évelő amariliszt sem. A 32 darabos fogkészletemmel boldog húsevő vagyok, amúgy is kiütést kapok a sajtoktól. Amszterdamba sem jártam sosem füvezni, és köszi a klumpát is kihagyom. Egy napon aztán mégis, pont amikor micimackónak semmi dolga nem akadt, beállított egy szőke Holland herceg szép fehér lovon, és ellopta magával a két pitvart meg a két kamrát a szegycsontom mögül. Követtem hát a szívemet és lesátoroztam itt Klumpalandiában. Otthon hagytam többek között a csapot, meg a papot, meg a családot, és a sok jóbarátot. Napi temérdek e-mail helyett elkezdtem inkább egy blogot. Nekik. Bemutattam az első évet itt, amikor még én is mindenre rácsodálkoztam. Próbáltam megérteni, hogyan gondolkoznak Nyugaton. Miért sporólnak mindenen, s ami marad, azt mire költik. S ha mindenen sporólnak, mi teszi őket boldoggá, mitől olyan nagyon kiegyensúlyozottak. Hogyan dolgoznak, hogyan örülnek, hogyan szomorkodnak, hogyan szeretnek. Hogyan élnek. Ha Téged is érdekel, akkor megtisztelsz, hogy az otthonodban a könyvespolcon landolhatok. Ha mégsem mellettem döntesz, akkor is köszi, hogy kezedbe vettél. Majd máskor. Szia!