Talpra állás Trianon után - Dedikált

Tisztelt Olvasóim! Bizonyára furcsának találhatják az ajánlást és a kötet címét. Utóbbi egy Magyar Nemzetben megjelent interjúm címe, míg az ajánlás azoknak szól, akiknek áldozatos, gondos gyógyító- és ápoló munkája nélkül ezek az írások soha nem születhettek volna meg. Miért nem - kérdezhetnék/kérdezhetik. Azért mert 2019. április 1-e és 2019. november 12-e között 226 napot töltöttem a Szent Margit Kórházban, illetve a Honvédkórházban és senki nem lehetett biztos abban, hogy onnét még élve kikerülök. Azoknak a segítségével, akiknek e kis kötetet ajánlom - és sokaknak saját istenünkhöz küldött fohászuknak köszönhetően élve kerültem ki a kórházból. Mondhatni: újjászülettem. A hazatérésem után még közel három hónap telt a talpra állásig. Gondoskodó, szerető, féltő társ segítségével sikerült ismét magamra találni, már amennyire ez lehetséges volt az átéltek után. Az itt közölt interjúk, cikkek és tanulmányok a talpra állás utáni hónapok "termései". Sok nehézség és néha szenvedés közepette születtek, de talán megérte megírni azokat. Megerősítettek abban, hogy érdemes ismét nekifogni. Ezekben az interjúkban, írásokban is ugyanúgy vélekedem a múltunkról, mint egykoron. A korábbi - mintegy négy évtized alatt megjelent - írásaim esetében is a legjobb ismereteim és tudásom szerint fogalmaztam meg a gondolataimat, s tettem ezt most is.