Pannóniai töredékek - Dedikált

Részlet a könyvből:
"Mi kötheti az embert egy tájhoz, egy kicsinyke földdarabhoz? Megválaszolhatatlan kérdés, miként ennek párja is az: mi is az a hazaszeretet? Vajon mitől kedvesebb a táj ahol élünk, szívdobogtatóbb az emlék, amely elénk idéződik? Olyan kicsiny haza a miénk, hogy minden szegletét egyforma szívmeleggel lehet bejárni, megölelni, de mégis van amelyikre e kicsinyből is azt mondjuk: ez a miénk! ez az enyém!
Milyen sokáig veszélyben volt ez az érzés! Nemcsak azért, mert korszerűtlen volt, aki ezt bevallotta: az eltárgyiasult, túlságosan racionálissá vált világunkban kinevetés járt efféle ósdi érzelmekért. Hanem azért is, mert a politikának nem volt szüksége erre az érzésre. Pedig hazátlan ember az, akinek sok hazája van. Nem válik egyetemes gondolkodásúvá az, aki alól kihúzzák a kapaszkodót, az erőt adót, a honszeretetet s annak kimondása már-már megbélyegzés alá esik.
Milyen fájdítóan hiányolja ezt Madách is Az ember tragédiájában, a londoni színben. Ádám végre úgy érzi megtalálta eszményei igazi világát, amikor eltűnnek a régi eszmék mind, Lucifer szavaival szólván, köztük a honé is, amelyet csak „előítéletet szült" egykoron."