…mint tükrön a lehellet

Egyszer volt, hol nem volt…
…volt egyszer egy aradi kistisztviselő-család, sok gyerekkel. Szétszakította őket Trianon. Egyikük egy dunántúli bányavárosba került. Született két lánya. A kisebbik elhatározta, hogy belép az iskolanővérekhez, és tanár lesz. Végül is közgazdász lett, és férjhez ment egy barna szemű, sovány fiatalemberhez. Magyarország szabadon választott kormányának minisztere lett belőle, 50 év múlva.
Volt egyszer, hol nem volt egy alföldi parasztcsalád. A férfiakat elvitte a két világháború, az első a nagypapát, a második az édesapát. Egyikük se érte meg, hogy láthassa gyermekeinek gyermekeit. Az egyetlen fiúnak azonban sikerült… Ő volt a barna szemű, sovány fiatalember. Nagyon szeretett volna tanár lenni, de 1956-os diákbizottsági tagsága miatt eltanácsolták a pályáról. Közgazdász lett. Államtitkár lett belőle, az első kormány idején…
A közszolgálat után professzorként, docensként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Heller Farkas Közgazdasági Intézetének vezetője volt előbb egyikük, aztán a másikuk. Nagyon szerettek fiatalokkal foglalkozni, tanítani. Sokat írnak, kutatnak ma is. Az idő elszállt. Hetven felé, hazafelé… tartja egy régi mondás. Nagy családjuk lett, rengeteg unokával. Biztos, hogy ez a legfontosabb hozzájárulásuk a jövőhöz… Boldogan élnek, míg meg nem halnak.