Túlélés – egy fotográfus visszaemlékezése

Erdélyi Lajos marosvásárhelyi származású fotográfus visszaemlékezéseit adta ki Túlélés címmel a Zachor Alapítvány; a kötetet csütörtökön mutatták be a szerző jelenlétében a budapesti Bálint Házban.

Szőnyi Andrea, a Zachor Alapítvány elnöke elmondta, hogy Erdélyi Lajossal, akit min­denki Lalónak ismer, először akkor találkozott, amikor interjúkat készítettek az Ausch­witz-túlélőkkel. Meg­ragad­ta, hogy Erdélyi milyen jól mesél, és hogy nem elfogult, pedig az egész családját deportálták Marosvásár­helyről.

Az 1929-ben született Erdélyi a könyvben azt írta meg, hogy milyen hatással volt életére a koncentrációs tábor, az, hogy édesanyja és húga soha nem került elő, apja túlélte a poklot, de nem tudtak egymásról. Az auschwitzi transzportból a dörnhaui munkatáborba vitték, a helyet a foglyok csak száraz krematóriumnak nevezték, mert halálra éheztették őket a kemény munka mellett. A fiatal fiúnak egy kőbányában kellett dolgoznia. Egyik névsorolvasásnál hallotta meg apja hangját, ez erőt adott neki, hogy ott van vele. Leírt egy történetet, amikor a tábor közelében lakó német nő rendszeresen ruhát és élelmet tett ki a ház elé az arra vonulóknak. A tábor felszabadulása után elment megköszönni a német asszonynak a segítséget, és ott találkozott az apjával, aki szintén köszönetet mondani ment. Együtt tértek haza Marosvásárhelyre.

Amikor hazaértek, apja rabruhában a főtérre vonult és őrjöngött. Soha nem tudta földolgozni a vele és a családjával tör­ténteket, azt, hogy a feleségét és a kislányát megölték a lágerben. Egész életében visszavárta őket, azért sem hagyta el a várost.
Fiát, Lalót is elkísérte az átélt borzalom, és nagy hatással volt a gyermekei nevelésére. Részletesen elmesélte nekik a túlélése történetét, elvitte őket Ausch­witzba, arra trenírozta őket, hogyan kell túlélni.

A visszaemlékezésében részletesen beszámol a II. világháború előtti marosvásárhelyi zsidó életről, a kettős kisebbségi (zsidó, magyar) létről. Erdélyi családja nem volt vallásos, az apa inkább a cionisták mellett állt. Fontos volt a családnak a magyar kultúra, az irodalom, József Attila, Ady Endre költészetének ismerete.

Erdélyi Lajos kötődése a magyar zsidósághoz különös – jegyezte meg Szőnyi Andrea –, nem vallásos, de egy idő után elkezdte fotózni az erdélyi zsidó temetőket, a képanyag kötetben is megjelent. A fotográfusról Laló címmel dokumentumfilm készült – összegezte Szőnyi Andrea.