Üvegszekrény

Az író vallja könyvéről: Négy év alatt írt novelláim java az Üvegszekrény. Élményanyag és témák időrendje (1931-1965) szerint egy emberöltő antológiájára emlékeztet, de mert magam írtam, és 1961-1965 között, azt hiszem, nem olyan heterogén az anyaga, mint az antológiáké. Egységessé teheti az, hogy témakeresőben többnyire olyan alakok vonzottak, akiknek sorsa mindennapos ugyan, de vagy őket illetően példázza azt, hogy életük irányának változása morális magatartásuk éberségén vagy torzulásán múlik, vagy minket illetően példázza azt, hogy a társadalomban felelősek vagyunk egymásért. Ezeket a hősöket töprengés, botladozás jellemzi; ami velük történik, ritkán látványos. Életünkben azonban ez a gyakori, még az is hányszor derül ki csak utóbb, hogy egy bizonyos órában győztünk vagy buktunk! A magunk emésztése, szürke napjaink sok kicsi, egyre gyarapodó terhe az, amiről számot tudunk adni, ezek hurcolása a sors; óvatlan pillanatban következik be a krízis, vagy fordul jobbra az életünk. Ezért többet áldoztam hőseim gondolatainak, mint annak, ami végül megesik velük. Egységbe foghatja még ezeket a tévedőkről, betegekről, rabokról, megalázottakról, de fiatalokról és erősekről is szóló novellákat az, hogy hőseimet magányos küzdelmükért szerettem, és azért írtam meg, hogy az utolsó ilyen küzdők legyenek egy emberséges társadalomban. Ez a szándékom, remélem, harmóniát teremt az írások között.