A felsőoktatás és a munkaerőpiac inkongruenciája

Az ezredforduló tájékán sok olyan szakmai és nem szakmai írás jelent meg Magyarországon, amely a tömegesen kibocsátott diplomások munkaerő-piaci helyzete miatt aggódott. A félelmek között markáns vonalat képviselt az, amely az expanzió egyik következményeként feltételezte, hogy növekszik a diplomás végzettségnek nem megfelelő, azaz inkongruens elhelyezkedés. A nyugati fejlettebb országokban már korábban is felfigyeltek a nagyobb arányú inkongruenciára. Ez a jelenség valóban a felsőoktatás fokozottabb diplomás kibocsátásának tulajdonítható? Vagy talán a gazdaság megváltozott működésében kell keresni a felsőoktatás és a munkaerőpiac összhangjának megbomlását? Ebben a könyvben egyrészt azt vizsgáltuk, hogy vajon kizárólag a felsőoktatás a felelős-e az inkongruens foglalkoztatásért, másrészt azt, hogy a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedését a felsőoktatási intézmények a transzfertudás arányának növelésével segíthetnék-e.A klasszikusoktól, a korai neoklasszikusoktól kezdődően, a konjunktúraelméleteken, a XX. századi emberi erőforrás gazdasági szerepét vizsgáló teóriákon és az oktatás gazdasági fejlődésben betöltött szerepét vitató nézeteken át jutottunk el az Új Gazdasághoz, mely véleményünk szerint már nem befektet az emberi tőkébe, hanem inkább „kifektet” az emberi tőkéből, s amely távolodni látszik az oktatás és a gazdaság korábban domináns kongruens szemléletétől.