Keleti horizontunk - Tanulmánykötet Bárdi László tiszteletére

Hazánkban az orientalizmus soha nem jelentett neutrális, csak a tudományos kutatás kritériumrendszerét integráló gyakorlatot. Tőlünk, keleti gyökerekkel büszkélkedő magyaroktól sokkal többet kívánt a keletkutatás mechanikus, steril eredményeket hajszoló tevékenységnél. A szubjektív elemeket soha, egyik nagy orientalistánk sem tudta kizárni tudományos célkitűzéseiből, motivációinak köréből, módszertani eszköztárából, eredményeinek magyarázatából. Úgy tűnik, mi magyarok, ha a Kárpátok koszorújától keletre tekintünk, valamiféle nosztalgikus érzés lesz úrrá rajtunk, az őshaza távolba vesző képe jelenik meg előttünk. Ennek megfelelően a magyar keletkutatók első képviselői jobbára romantikus őshazakutatók voltak, ami persze nem csökkenti tudományos eredményeik jelentőségét. Az orientalizmus számos tudományterület összefoglaló neve, így önmagában kínálja a napjainkban elengedhetetlen, eredményes csapatmunka lehetőségét. Hazánkban még nem született intézmény, mely multidiszciplináris alapokra helyezte volna a keletkutatást. Európában egy sereg hasonló működik. A keleti felén is. Adódik a kérdés: ma, amikor a kelettel való foglalatosság már nem csak ábrándos filológiai ügy, hanem húsbavágó gazdasági érdek, Magyarországon miért nem kap súlyának megfelelő figyelmet?