Kísérlet megszólalásra és elnémulásra

N. Tóth Anikó novella- és regényértelmezései, beszédmódvizsgálatai a huszadik századi magyar próza egyik lehetséges, jellegzetes ívét rajzolják meg Cholnoky Viktortól, Gulácsy Lajoson, Szép Ernőn, Tóth Árpádon, Hevesi Andráson, Mészöly Miklóson, Ottlik Gézán és másokon át Bodor Ádámig és Darvasi Lászlóig. N. Tóth Anikó módszere a motívumfejtés, az egymásra épülő rétegek felfejtése, a szerzői szándék valamiféle kipuhatolása. Óvatos elemzéseinek radikalizmusa abban rejlik, hogy akarva-akaratlanul önálló irodalomtörténeti kánon megalkotására tör. Az esszéíró stílusa az elemzett, értelmezett művek stílusát is felveszi, s ezáltal esszénovellákként is olvashatók a lírailag telített, szépen megformált szövegek.