Az irodalmi esemény

A tanulmány az esemény jelenségét helyezi új megvilágításba. A köznapi szemlélet az eseményt az állapottal, a folyamattal, a változással és az átalakulással összevetve érzékeli. De mivel az emberi tapasztalat előzetes értésen, hiedelmeken és szimbolikus közvetítéseken alapul, szükséges feltárnunk a szövegek és médiumok – a jel, a szó, a beszéd, a trópus, az elbeszélés, az írott textus és a költői szövegmű – sajátos hozzáadott jelentését. A könyv szerzője elvégzi az eseményfelfogások tudomány-történeti vizsgálatát, felmérve olyan kategóriák hozadékát, mint a „müthosz”, a „szüzsé”, a „funkció”, a „konfiguráció”, a „bázis-cselekvés”, a „határátlépés”. Maga abból indul ki, hogy az emberi tapasztalat bázisa a cselekvés, mely mindenkor egyszeri esetként történik meg velünk. Kísérletet tesz arra, hogy a létesemény hermeneutikai, a nyelvi esemény szemantikai és az irodalmi esemény poétikai vetületben megközelíthető képződményeit hierarchikus rendben tekintse át. Ily módon az esemény sajátlagos diszkurzusképző történésként tárul föl előttünk, mely az el-beszélő prózában a cselekvéstől a személyes elbeszélésig és az egzisztenciális értelmezésig vezető utat íveli át. A műértelmezések Kosztolányi Dezső vers- és prózaköltészeti teljesítményére, kiemelten a Pesztra és a Halotti beszéd megoldásaira összpontosítanak. A Hamlet kapcsán a szerző egy új alakzat, az egzisztenciális metafora poétikai szerepét világítja meg.