Finn-magyar szótár

ELŐSZÓ
Szinnyei József Finn-magyar szótára óta (1884) hasonló mű sem hazánkban, sem Finnországban nem jelent meg. Szinnyei könyve nagy jelentőségű alkotás volt a maga korában, sőt a népnyelvi és a régebbi irodalmi szövegek olvasása alkalmával még ma is sokszor folyamodunk hozzá: természetes azonban, hogy a beszélt nyelv és a modern irodalmi nyelv tekintetében ma már lépten-nyomon cserben hagy. A finn érdeklődésű magyarok és a magyarul tanuló finnek ezért már évtizedek óta kénytelenek voltak valamely közvetítő nyelvhez folyamodni s főképpen finn-német, illetőleg német-finn szótárakat forgatni.
A jelen finn-magyar szótár a modern finn köznyelvi és irodalmi szó- és kifejezéskészlet alapanyagát foglalja magában. A népnyelvi, a régies, a ritka használatú vagy más különleges stílusárnyalatú szavak, kifejezések köréből csak egészen keveset vehettünk fel - elsősorban azokat, amelyek irodalmi szövegek olvasásában vagy a mindennapi nyelvhasználatban nagyobb zökkenőt jelentenének. Sajnos, nem lehetett célunk a Kalevala-szókincs feldolgozása. Ez egyfelől veszélyeztette volna szótárunk alapjellegét, másfelől szétfeszítette volna annak szűkre szabott kereteit. A Kalevala olvasója egyébként is külön Kalevala-szótárhoz kénytelen folyamodni. E tekintetben Aimo Turunen Kalevalan sanakirja (Helsinki 1949) c. könyve a magyar érdeklődőknek is jó szolgálatot tehet. Felvettük viszont a leggyakrabban használt keresztneveket - még akkor is, ha - mint gyakran megesik - nem tudjuk megadni a magyar megfelelőjüket. A keresztnevek kiválasztásában Hannes Teppo és Kustaa Vilkuna Etunimikirja (Helsinki 1947) c. könyvének anyagát használtuk fel. Itt jegyezzük meg, hogy Kustaa Vilkuna újabban hasznos, közérdekű könyvet írta finn keresztnevek eredetéről, történetéről Oma nimi ja lapsen nimi. Tietoja etunimistämme (Helsinki 1959) címmel. Végül helyet kapnak szótárunkban a leggyakrabban használt rövidítések - a feloldással és a magyar értelmezéssel együtt. Főforrásunk itt Aarni Pettilä rövidítésgyűjteménye volt, amely Suoman kielioppi (Porvoo-Helsinki 1957) c. nagyszabású leíró finn nyelvtanában jelent meg (49 kk.)