Egy kisfiu elindul...A TELEPFELÜGYELŐNŐI INTÉZMÉNY ELSŐ NEGYEDSZÁZADA

A könyv egyik lapjának alja hiányos, kb 7 sor hiányzik. Néha magunkra eszmélünk: mintha a világ kifordult volna a négy sarkából. A szívünk helyén mázsás kő van, talán mégis hiábavaló a küzdelem? Talán mégse lehet keresztül vergődni a sivó homokon?
És ha ilyenkor meg nem vetjük lábunkat, jön a lejtő, gurul a kő, gurul, meg nem áll, csak a vak mélységben.
Csak megmaradni, megállni, nem gurulni a mélységbe. Megállani talpalatnyi földön.
Nekünk telepfelügyelőnőknek csak talapalatnyi hely jutott. Sokan le is maradtak, tulnan is és itt is a csonka kis hazánkban.
És ime sikerült összeterelnünk, akik eddig jóformán hirből sem ismerték egymást.
Nem eredmény-e, nem kézzelfogható örvendetes valóság!?
Dr. Barabás Zoltán Igazgató Urunk vetette fel a könyv eszméjét: hogy nyom maradjon. Segített, buzdított, azt mondta: meglesz!
Gondoljunk Rá hálás szívvel! És gondol hálás köszönettel igazgató-főorvosaira. Megérték és jóságosak, mint minden igazi orvos.
Türk Sándorné