Chronica ez vilagnac yeles dolgairol [Krónika ez világnak jeles dolgairól] - saját fotók

Az első magyar nyelven megjelentetett történeti mű, egyben az első magyar szerző által írt világkrónika. Székely István életéről keveset tudunk: a 16. század elején született, Bod Péter szerint „Bentzéden, Udvarhelly-székben”. 1529-től a krakkói egyetemen tanult, hazatérve előbb 1538-ban Szikszón, majd Abaújszántón, Liszkán iskolamester, később szikszói plébános, utóbb Károli Gáspár mellett a reformáció helvét irányának prédikátora volt Göncön. Iskolamesterként több tankönyvet írt, „Calendarium”-a az első magyar nyelvű nyomtatott naptárunk. Életéből az utolsó ismert adat 1563-ból való, ekkor Liszkán lelkész. Az első reformátor-nemzedék egyik legjelentékenyebb tudós írója volt, humanista indíttatásra műveit magyarul írta. A reformáció történelemszemléletében született munka elsősorban a magyar múlt bemutatására összpontosít. Attól kezdve, hogy a hunok belépnek a történelembe, a világtörténeti anyag egyre inkább háttérbe szorul. Krónikájában a magyarság története szerves része a világtörténelemnek, amelyet a világ teremtésétől 1558. november 14-ig tárgyal. A kronológia fontos, világtörténelmi események mellett annalisztikus rendben kuriózumokat, hiedelmeket, helyi jelentőségű híreket sorol fel, sőt művelődéstörténeti tudnivalókat, „historia literaria”-t ad olvasóinak. A hun-magyar azonosság hirdetője, a magyar múlt első dicsőséges korszakának a hun birodalmat, az első magyar királynak Attilát tekinti. A nemzet fénykorának azonban a Hunyadiak időszakát tartja, legjelentősebb alakjának pedig Mátyás királyt, a „második Attilát”. Székely igen nagy teret szentel a Hunyadiak kultuszának, osztatlan elismeréssel ír Mátyásról, kiemeli birodalomépítő sikereit, műveltségét, szellemességét, emberségét. Ennek bemutatására a korabeli szájhagyományból is merít, a későbbi Mátyás király-mesék alapjául szolgáló anekdoták, „trufák” közül is lejegyez egyet. (Forrás:Központi Antikvárium, 160. árverése)