Modernizáció - vasút - társadalom

Tanulmányok a vasútépítés hatásáról a 19-20. században

Az európai és magyarországi polgárosodás során fontos kérdéssé vált a közlekedés. A városiasodás és iparosodás megkívánta lakossági költözködések egyet jelentettek a falusi-mezőgazdasági világtól való eltávolodással. Ugyanakkor a városlakók élelmezését biztosítani, az ipari nyersanyagokat szállítani kellett. Másfelől a vidéken lakók mezőgazdasági eszköz-, majd az életforma váltáshoz kapcsolódó árucikk igényét szintén az új szállítási eszközökkel lehetett kielégíteni. Mindehhez járult az iskolába járás felgyorsult elterjedése, a gyógyító és fürdőhelyek látogatása, a régmúlt emlékeinek meglátogatására alapuló vendégjárás kibontakozása. Negyedik elemként említhetőek a katonai, stratégiai szempontok, melyek előtérbe kerülése szintén szállítási igényeket váltott ki. A fenti négy társadalmi-gazdasági igény elősegítette a közlekedés modernizációját és meggyorsította az eszközök kialakítását. A műszaki újdonságok gyors termelésbe kapcsolása hatékonyan átalakította a közlekedési hálózatokat. Így kerülhetett sor arra a változásra, amely Magyarországon is előtérbe helyezte a megbízható, időjárástól független szárazföldi közlekedés új eszközét: a vasutat. A Nyugat-Európába látogató politikusaink, szakembereink gyakran saját szemükkel látták – és például Széchenyi István saját gyakorlati szénlapátolásával érzékelte is –, hogy miként működik a „gőzmozdony”, hogyan segíti az áru- és személyszállítást a vasút. A tapasztalat mind Széchenyi, mind a többi kortárs számára egyértelműen bebizonyította az új szárazföldi közlekedési eszköz fontosságát. A korabeli politikai elit rövid, egy évtizednyi tájékozódás, gondolkodás után teljes támogatással állt a vasúthálózat kiépíttetői mellé. A 19. század második harmadától zajló magyar tervezések, majd az 1846-tól elvégzett hálózatépítés eredményeként megnyitott vonalak átadásuk után néhány hónappal egyértelművé tették a vasút előnyeit. A kötetben megjelenő tanulmányok nagy történelmi tájanként egy-egy első osztályú vasút kiépítéséről, illetve egy-egy helyi érdekű vasút kivitelezésével foglalkoznak. Szó esik a nemzetközi kapcsolatot biztosító Orient Expresszről, a közlekedést alapvetően megreformáló Baross Gáborról, az első vasúti sztrájkról, a vasutak polgárosító hatásáról és az államhatárok hálózatot széttépő meghúzásáról. A gazdaság mellett az életmód megváltozásában is nagy szerepet játszó vasúthálózat magyarországi kiépülése és működtetése mintaként szolgált a központi fejlesztési elvek és a helyi érdekek összekapcsolásához. A közreadott tanulmányokból levonható tanulságok napjainkban is érdekessé és aktuálissá teszik a múlt elemzését. Az olvasók – remélhetőleg széles – tábora igazolhatja e részterület feltárásának fontosságát, melynek tapasztalatai bízvást ajánlhatók a gazdasági és politikai döntéshozók számára is.