A ​gyöngyhalász

"Mikor elengedték a teknőst, egy hatalmas tintahal úszott el mellettük. A lány jól láthatóan megremegett, s Yamato gyengéden átölelte a vállait, majd újra a mélybe mutatott, jelezve, hogy sietniük kell a fogyatkozó levegőjük miatt is. Miyu bólintott és követte őt.
Az ifjú gyöngyhalász egyből nekilátott a kagylók begyűjtésének, míg kísérőjének figyelmét egy hajó roncsai kötötték le. Nem sokat teketóriázott, gyorsan beúszott az egyik nyíláson, és ámulva szemlélte – a hosszú évek után is – jól konzerválódott belsejét. Úgy tűnt, mintha csak néhány napja hagyta volna el a legénysége. Hatalmas fa ruhásszekrényt látott, melyben még látszódtak a foszladozott régi női ruhák, voltak ott lovagi páncélok, megfeketedett fegyverek, és…
…csontvázak! – amint ez utóbbiakat felfedezte, rögtön menekülni akart, de előbb még felmarkolta azt a kis ládát, ami az oszladozó ágy lába mellett ácsorgott.
Pont jókor indult útnak, mert Yamato már türelmetlenül kereste őt mindenfelé. Megmarkolta a karját, és dühösen mutatott felfelé és az orra irányába, amit Miyu egyből megértett. Bűnbánóan bólintott, és gyorsan elindultak a felszínre."