Lélekpendítés I. A hatvani olvasótáborok kalandozása a Kárpát-medencében 1972-2001.

A KÖTET SZÜLETÉSÉRŐL
Sok éven át beszédtéma volt az ügy mellett elkötelezett baráti társaság körében: „Meg kellene írni és kiadni a Hatvani Olvasótáborok történetét." Éveken át csak a megoldást keresők bizonytalansága munkált bennünk, mígnem ember és feladat megtalálta egymást.
Végre megszületett az elmúlt évtizedek olvasótábori eseményeinek közeli hozzátartozója - rokona-ez a kötet. Egykori kedves előadóink, táborvezetőségi tagok, táborlakók cselekvő és teremtő ereje él tovább e könyv lapjain.
Azonban kellett hozzá két alapember"!
Az induláshoz a legfontosabb lökést az 1980-as évek elején táboraink volt résztvevője, Nándorfi György adta. Az olykor-olykor emlékezni, közösen főzni, barátságot ápolni összegyűlő társaságban az egyik alkalommal Gyuri barátunk bejelentette: O megengedheti magának, hogy egy nagyobb összeggel támogassa az esetlegesen elkészülő mű kiadását.
A 2013. év végén elhangzó jeles kijelentés után nem sokkal Bacsa Tibor gondosan összeállított tartalmi vázlattal lépett a baráti társaság színe elé. Ezzel megkapta a könyv írója, szerkesztője titulust az az ember, aki hajdani középiskolás táborlakóként kezdve szinte belenőtt a Hatvani Olvasótáborok egymásutániságába. Tanulmányai befejezése után is visszajárt közénk, megtalálván számára a testhez álló feladatot: a bemutatásra kerülő színdarabok rendezőjeként, később tábori kiscsoportok vezetőjeként, majd végül táborvezetőként élte végig azokat az évtizedeket. Akkor is, most is Ember és Feladat egymásra talált. Ő volt az, aki a visszaemlékezések, dokumentumok, feljegyzések, fotók tengernyi halmazából tudott világos, jól áttekinthető, rendszerezett egészet alkotni, szerkeszteni.
A tiszteletre méltó támogatói szándék generálta az alkotói elhatározást. Elindulhatott végre az oly áhított folyamat. Felhívásunkra elkezdődött a hangyák és a méhek szorgalmát megidéző gyűjtögetés, melynek eredménye ez a kötet, amelyet most a Kedves Olvasó a kezében tart. Felhívásunkra sorjáztak a visszaemlékezések, a méltatások, az oly annyira fontos fotók, amelyek az együtt töltött évtizedeket dokumentálták.
Azonban egy idő után már a türelmetlen kérdések is záporoztak: Mikor jelenik meg végre a beígért kötet? Bizony éveket kellett rá várnunk, mert mindannyian tudtuk: A jó munkához idő kell! És most nyugodt szívvel állíthatom, hogy e két ember jóvoltából egy hiánypótló munka első kötete napvilágot látott. Értelmet kapott a türelmes várakozás, most már egykori olvasótáborosként olvashatjuk saját magunk ünnepi történetét, amely 1972-től 2001-ig tart ebben a kötetben. Csak remélni tudom, hogy a következő évtizedek történéseit is hamarosan papírra veti majd valaki, egykori résztvevő, vezető, netán táborlakó.
Még egyszer köszönet a támogatónak, Bak Lukácsnak, alias Nándorfi Györgynek, aki az 1986. évi táborunkban Tamási Áron: Énekes madár című darabjában az egyik „vén legényt" alakította. Bár a darabbéli kicsi Magdó kegyeit nem nyerhette el, a mi megbecsülésünket annál inkább!
Nem a lekötelezettjei vagyunk, sokkal inkább tisztelői az elkötelezettségének!
Ezennel a MECÉNÁS és az ÍRÓ, SZERKESZTŐ előtt megemelem a kalapomat!