Az Istennel sakkozás kockázata, Fáj-e meghalni, A belső utak könyve, Mesterek: Beszélgetések a világról és a túlvilágról, Részemről mondjunk mancsot

AZ ISTENNEL SAKKOZÁS KOCKÁZATA
"Harmincnyolc évesen kerültem ki először Indiába. Delhi, Lonavla, Hyderabad yoga ashramjaiban hagytam, hogy áthasson szellemi légkörük. Kilenc év múlva újra Indiában voltam, Bangaloreban, az ottani, szerzeteseket nevelő buddhista kolostorban. Minderről beszámoltam Az önmagába térő ösvényben. Ez a könyv mégis egy Mysoreban élt magányos bölcselő gondolatairól szól, ahogy az emlékezetemben megmaradtak. Transzcendencia csak egy van, mindegy, hogy zsidó, keresztény, buddhista, vagy muzulmán fogalmak használatával közeledünk felé. A lényeg túl van a szavakkal elmondhatón, ámbár talán néha átvilágít rajtuk."

FÁJ-E MEGHALNI?
A pszichológus-közíró szerző ebben a művében a halálról, a halálfélelemről, a test és lélek viszonyáról, az öngyilkosságról, az erkölcsi világrendről, a haldoklásról és a gyászról szól. Válaszolni próbál olyan kérdésekre, hogy mit tegyünk a halálfélelemmel, miben érdemes hinnünk, és mi az a kevés, amit az "ismeretlen birodalomról" tudhatunk.

A BELSŐ UTAK KÖNYVE
A szerző indiai útja során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított "gyakorlatokról", hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere. Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a távolkelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit. Ehhez kíván segítséget adni ez a könyv.

Müller Péter és Popper Péter a gondolkodás sikerszerzői. Nem kell bemutatni őket. Műveiknek külön-külön is százezres olvasótábora van. Ezeken a lapokon találkoznak először. Mindketten a maguk módján vallanak magukról. A közösségről, amelyben társas magányunkat élik, erkölcsről, az emberi kapcsolatok démonairól és angyalairól, a "mai kocsmá"-ról, mestereikről, a mester-tanítvány viszony titkairól, hitről és kételyről, ezoterikus élményekről, a lét alapdilemmáiról. Nyíltabban, mint bármely írásunkban valaha is. Olykor mintha összebeszéltek volna, szinte szó szerint ugyanazt. Olykor homlokegyenest az ellenkezőjét. Ebből a disszonáns összhangból keveredik ki e könyv különös íze, egyedisége, értéke.

RÉSZEMRŐL MONDJUNK MANCSOT!
Vallomás a négylábúakról akik nélkül elviselhetetlenül nehéz lenne az élet. "Köszöntünk kéz a kézben, részemről mondjunk mancsot" - így kezdődik a Micimackó. Azért lett ez a mondat a könyv címe, mert hiába játékállat a világhírű medve, az igazi állatok éppen olyan tisztaszívűek, mint ő. Ez egy vallomásos könyv, sok mosollyal és szomorúsággal, de mindvégig abban a meggyőződésben, hogy aki nagyon figyel az állatokra, az emberekről is megtud valami fontosat..