Falusi élet - Saját képpel! szent. ant.

ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:

"No mi az, Kurkowa szomszédasszony? Történt valami?
- Az történt, Kubas sógor, hogy elárverezték Podlipnát! - mondta az asszony és már ment is tovább. Külön csapást választott, nem az úton haladt, hanem a mezőn, tíz lépésnyire az út szélétől. Háziszőttes gyapjúruhát viselt, boglyas volt, mint az erdei tisztáson burjánzó dús málnabokor. Csak nemrég takarodtak el a hó utolsó nyomai, sűrű latyak borította a réteket, Kurkowa mégis fürgén szedte a lábát, mintha műúton járna, cipője sarkával hátul olykor fel-felcsapta szoknyáját.
De nem látszott rajta semmi különösebb kíváncsiság Podlipna sorsa iránt. Se közeli, se távoli hozzátartozója nem lakott Podlipnában. Nem is arrafelé tartott Podlipna az uradalomtól délkeletre, a nyárfasor lombjai közül kandikált ki és nyugat felé a meredeken hajló dombok oldaláig, Kocmyra csűrjéig terjedt. Egyenest erre kellett volna tehát mennie az asszonynak, ha a legrövidebb utat válaszja Podlipna felé. De még meg is rövidíthette volna az utat, az uradalmi vízlevezetőárok metén. Ekkoriban azonban sokkal tanácsosabbnak bizonyult, ha az ember messze elkerülte a földesúr parkját, mert tilos volt arra járni. Ott mindig baj érhette az embert. A földesúr "meghívta" magához, akit rajtakapott. Az ösvényt ugyan emberemlékezet óta mindig kitaposták, de az uradalom bosszúból újra meg újra felszántotta..."