A bölömbikák éjszakája

Ismerős világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet.
TARTALOM
A bölömbikák éjszakája 5
Isabel monológja, miközben az esőt nézi Macondóban 13
Kedd délután 24
Egy ilyen nap 35
A mi falunkban nincsenek tolvajok 40
Baltazar csudálatos délutánja 80
Montiel özvegye 92
A szombat utáni nap 102
Művirágok 137
A Mamá Grande temetése 146
Az eltűnt idő tengere 172
Öregúr - hatalmas szárnyakkal 200
A világ legszebb vízihullája 212
Jó Blacamán, a csodaszeres 222
A kísértethajó utolsó útja 238
A szenátor, a lány és a halál 247
Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról 260
Gabriel García Márquez 335