A hibák bányája

Hindú elbeszélés a szanszkrit kézirat nyomán. A hindúk régi irodalmából hiányzik a politikai elem - nincsenek történészeik, nincsenek szónokaik, nincs Demosthenesük, Polybiosuk, sem Aristotelesük. Úgy látszik a politika dialektikáját az istenien elégületlen görög szellem találta föl. De ha nem is voltak a hindúknak ebben az értelemben vett politikusaik, azért a politikai szemfényvesztésekkel és cselszövényekkel lépten-nyomon találkozunk irodalmukban. "A régiek írásában - mondja Aristoteles - a politika volt a vezérgondolat, a miénkben a retorika." És ezt a megjegyzést kiválóan illusztrálja például az ősi Pancsa-tantra, melynek szerzője minden bizonnyal bírt annyi politikai érzékkel, mint teszem Thukydides; habár jobbnak látta bölcsességének apológiákban adni kifejezést, semmint egykorú eseményeknek prózai és pedáns másolatában. A hindú kifejezés níti, nem annyira politikát, mint inkább diplomáciát, diplomatikus csalafintaságot jelent és így a Níti-sásztra, vagyis a Politika elmélete inkább az alkuk és szerződések dolgában való ügyességre és jártasságra vonatkozik, mint bármi egyébre. Ezért a szerelmi dolgok - amiket pedig nehezen foghatnánk egy kalap alá a politikával - teljesen megfelelnek a hindú fölfogás szerinti diplomácia követelményeinek. És e tekintetben a nők - mint azt a hindúk gondolják és írásemlékeik számos példával bizonyítják - legalábbis egyenrangúak a férfiakkal. Midőn az Eothen szerzője az egeai szigetek némely asszonyáról szólván, kiemeli náluk a politika képességét, bizonnyal a hindú níti értelemben használta a szót. A diplomáciának és a szerelemnek ez az összetartozása képezi a jelen elbeszélés lényegét. Szerelmi történet ez és a szerelemben - ha elfogadjuk egy nagy tekintélynek, a költő és király Bhartriharinak véleményét - az első és legfontosabb kellék a ravaszság. És e tekintetben a hindúk tényleg hasonlók a nőkhöz és viszont, mert mindketten hajlandók azonosítani a politikát a ravaszsággal és szeretik, hasonlóan a folyókhoz, céljaikat kanyargós utakon érni el. S így, bár mindketten sok esetben igen hathatós szószólók és diplomaták tudnak lenni, mégis túlságosan sok "finesse"-szel bírnak ahhoz, hogy igazi és megbízható politikusok szerepét játsszák. Mert a cselszövény célra vezethet háborúban és meglehet, a szerelemben is, de nem alkalmas elem az államügyekben, kivéve igen alantas és másodrendű értelemben. Soha még semmi tartósat nem építettek a cselszövény alapjára. Az erő egyszerű és egyenes, a ravaszság csak a gyöngének a fegyvere, és minden bizonnyal több "politikát", azaz diplomáciát és csalafintaságot fejt ki a nő szerelmi ügyeiben egyetlen évszázad alatt, mint amennyit a politika színpadán férfiak kifejtettek emberemlékezet óta.