Európa szövete - Web of Europe (A szövött kárpit művészetének átváltozásai - Metamorphoses of the Art of Woven Tapestry) - Saját képekkel

Kiadja a Dobrányi Ildikó Alapítvány, Budapest - Ismertető: Brüsszel városa már a 14. században híres volt szövõmûvességérõl, ám a kárpitszövés fellendülése csak a 15. század második felére tehetõ. Más kárpit-központokhoz hasonlóan kezdetben Brüsszelben is könnyebben elkészíthetõ címeres kárpitokat,verdûröket készítettek, az 1480–1520 között készült kárpitokon azonban már megfigyelhetõ a festészet egyre erõsebb hatása.A szövéstechnika fejlõdése nyomán a felvetés sûrûbbé vált (7-10 láncfonal/cm), ami sokkal részletezõbb modellálást tett lehetõvé.A16.században készült legpompásabb kárpitokat aranyozott fémfonállal is gazdagon átszõtték.Két régensnõ, Ausztriai Margit és Magyarországi Mária uralmának idejére (1507–1555) tehetõ a brüsszeli kárpitmûvesség fénykora. A manufaktúrákat a mesterek egy kis csoportja irányította: Pieter van Aelst,Wilhelm Pannemaker, François és Jacob Geubels. 1516–1519 között készült az Apostolok cselekedeteit ábrázoló tíz darabos, Vatikánban õrzött kárpitsorozat, amelynek kartonjait Raffaello tervei alapján tanítványai,Giulio Romano,Tommaso Vincidor és GianFrancesco Penni készítették,a szövéssel Pieter van Aelst brüsszeli mûhelyét bízták meg. A sorozat olyan sikert aratott, hogy egészen a 18.századig másolták különféle európai mûhelyekben.Valószínûleg Pieter van Aelst mûhelyében 1520 körül készült az Iparmûvészeti Múzeum Jézus születését ábrázoló kárpitja(ltsz.: 18328), amelynek kompozíciója szinte teljesen megegyezik a trentói szeminárium hét kárpitból (Jézus születése, Láb-mosás, Krisztus Kajafás elõtt, Krisztus Pilátus elõtt,Keresztvitel, Levétel a keresztrõl, Föltámadás) állósorozatának azonos témájú darabjával. Bár a kárpitkészítésének idején az még nem volt kötelezõ, a sorozat hetedik darabján az egyik alabárdos ruhaperemébe beleszõtték a brüsszeli mûhely vezetõjének nevét. E mesterjegy alapján a trentói sorozatot és a budapesti kárpitot is Pieter van Aelst mûvének tartják. A kárpit tervezõjének és kartonkészítõ mesterének neve még ismeretlen.A 16. század utolsó negyedében a Brüsszelben készült kárpitokon a tájábrázolás egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A parkkal, ligettel körülvett kastélyok,erdõségek nem csupán vadászjelenetek,hanem mitológiai,vagy történelmi események színteréül is szolgálnak. Ebbe a típusba tartozik az Iparmûvészeti Múzeum Kadmosz történetét ábrázoló kárpitja is (ltsz.: 11234)- További ismertető: "Belelapozás".

-------------------------- Weinthetwenty-firstcenturymaybewitnessingametamorphosisinwoventapestry,traditionallyateamgenre.Thechangehasbeenindicatedby successfultapestryexhibitionsin thelastyears:by showsat theMetropolitanMuseumin NewYorkthat displayedRenaissanceand baroquetapestries, by the contemporary activities represented bythe American Tapestry Biennale and Europe’s Artapestry, bytheKárpitexhibitionsin Budapest, and by the ‘From Lausanne to Beijing’ fibre art events. These have shown works made by hand using the tapestrytechniquebut nevertheless denoting a broad spectrum of possibilities within this technique. The rebirth of tapestry draws sustenance from a numberof different traditions, since in the course of history tapestries have been made in cultures as remote from one another in time and space asfourth-century Coptic Egypt, pre-Columbian Peru, and medieval Europe, where as ‘frescoes of the north’ the genre was able to become a signifi-cant art form, reaching one of the high points in its development in sixteenth-century Brussels. The output of the Brussels workshops, whichstrovefortechnicalperfection,wascharacterisedbyspecialisationamongtheweavers,differentgroupsamongwhomwovefaces,figures,land-scape depictions, buildings, and bordures (featuring since the early Renaissance period). A woven tapestry belongingto the European tradi-tion was for centuries not the work of one individual artist,but the result of cooperation between a designer, a cartoon-drawer, and weavers.ThesixteenthcenturywasnotmerelytheheydayofBrusselstapestry-weaving,butalsothetimewhenacad-emiesforthetrainingofartistswereestablishedinEurope.Onthebasisoftheseinstitutions,amodernformofthinkingtookroot,atheoryofideasemphasisingtheprecedenceandthedivineoriginofideasorconcepts.The metamorphosis of the genre in the twenty-first century seems to be a denial of this theory. Thatis to say, change can come about by means of the joint renewal of the idea and of weaving, on the basisof which woven tapestry can today step onto the artistic stage as a medium that is just as up to dateas genres using other techniques, procedures, or technologies.The metamorphosis of woven tapestry from a collective genreto a personal art form for individualartists took place in the second half of the nineteenth century. A significant role in this transformationwas played by the Arts and Crafts movement in Britain and by the views ofWilliam Morris, the leadingfigure of this campaign, on the oneness of art and craft. The basis of Morris’s aesthetic was the notionthat artists ought to take part in every phase of the creativeprocess. As a result of this, the creativeprocesses of woven tapestry, too, needed to be put into one pair of hands, as was the case with the cre-ative processes for the ‘great’ intellectual, individual genres of painting and sculpture. In Hungary, woven tapestry as an art form for indi-vidual artists – i.e. the new kind of tapestry art supplied by artists with their own ‘woven signature’ – developed in the twentieth century inthe wake of the artistic and teaching activity of Noémi Ferenczy (1890–1957).It was she who established the Department of Tapestry at theHungarian Academy of Applied Arts (today the Moholy-Nagy University of Art), where students had to weave to a high standard works thatthey themselves had conceived. Ildikó Dobrányi (1948-2007), one of the most significant figures in Hungarian tapestry art, graduated fromthis very department. Having set as her goal the promotion of the genre in Hungary and its integration internationally, she served, for morethan a decade from 1996 onwards, as elected president of the Association of Hungarian Tapestry Artists. To this period belong theKárpitexhibitions. Held at the Budapest Museum of Fine Arts in 2001 and 2005 respectively, these were much praised in the international press.In the spring of 2009, the founders of the Ildikó Dobrányi Foundation - the architect Dániel Kulinyi (Ildikó Dobrányi’s son) and the art historianLászlóSzabó–anditscurators–thearthistorianEditAndrás,theartgallerymanagerRitaHalasi,thetapestryartistIbolyaHegyi,thearthistorianMiklós Mojzer, the art historian Emese Pásztor, the literary and cultural historian Katalin Schulcz, and the tapestry artist Marika Száraz – estab-lished, as former colleagues of Ildikó’s, this new professional organisation to represent, support, and defend autonomous woven tapestry in thespiritoftheendeavoursassociatedwithher.Amongtheaimslaidoutinthedeedoffoundationarenotonlysupportforthecreationofnewworks,butalsothemaintenance andbroadening ofprofessional ties withkeyfigures, organisations, andinstitutions inartistic lifeathomeandabroad.Thefoundation’sfirstprogramme,WebofEurope,whichreflectsthethinkingbehindtheKárpit2exhibition,wasborninthespiritofthesegoals.That is to say,Kárpit2,whose sub-title, ‘Metamorphoses’, was a reference to Ovid’s work of the same name, presented contemporary and histori-caltapestriestogether(thehistoricalexampleswereborrowedfromthecollectionsoftheMobilierNationalinParisandtheMuseumofAppliedArtsinBudapest,respectively),arrangingtheminadialoguewitheachother.ItdidsoonthebasisoftheideassetoutbyAmericanarthistorianGeorgeKubler (1912-1996) in his work The Shape of Time, which proposed the continuity of culture and its web-like character, inwhich the emphasis isnot on individual productions, but on the joint effort that links together different generations of artists. In this way, not only the high standard ofthe new works became clear, but also the reality that artistsof different times have dealt with, and are still dealing with, themes that are similar.