Ékszer- és viselettörténet KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - A Balatoni Múzeum állandó kiállításainak katalógusai 5.

ELŐSZÓ
Részlet a könyvből: A ruha- és ékszerviselet minden kor és minden nép sajátos jellemzője. A ruházat formája és díszítése, az ékszerek gazdagsága tükrözi az adott történelmi kort, melyben viselték és a társadalmi osztályt is, melyhez tulajdonosa tartozott. A ruházkodás az őskortól kezdve fontos szerepet töltött be az emberiség életében, alakulását az életmód és éghajlati tényezők mellett a divat és a társadalmi helyzet befolyásolták. Kőkor-rézkor Eleinte a ruházkodás kizárólag az időjáráshoz alkalmazkodott, az elő- és ősember történetéből százezer esztendők teltek el anélkül, hogy ruhát viselt volna. Csupán a természeti népek köréből származó megfigyelések és szegényes régészeti adatok utalnak arra, hogy a ruházkodás divatjellegét a test festése pótolhatta. A jégkor folyamán hűvösebbé váló időjárás, illetve az ősember hidegebb égövek felé történő terjeszkedése, már szükségessé tette a test befedését. Kezdetben az elejtett állatok lenyúzott bőrét terítették magukra, oltalmul a hideg ellen. Az őskor középső szakaszától már tömegesen fordulnak elő kőszerszámok, melyek egy része speciális, bőrök kidolgozására szolgáló eszköz volt. A testfestés szokása a ruházat megjelenése utána az őskor folyamán továbbra is megmaradt, és elsősorban a neolitikumban és a vaskorban játszott szerepet. Ezekből az időszakokból testpecsétlőket is ismerünk. A kiállított pecsétlő (1) a Dunántúl középső rézkorában is meglévő testfestés szokásának ritka bizonyítéka lehet.