Tabán képei (Pereházy Károly szövegével) - Saját képpel

Ismertető: Tabánt ​már csak emlékezetünk őrzi. Végh Gusztáv képsorozata hűségesen idéz a múltból, átélt élménnyé varázsolja Tabánt, mert majd minden lényegest dokumentál, ízelítőt ad mindabból, ami jelentős volt és sajátos atmoszférát, különös hangulatot teremtett. Végh Gusztáv egyénien komponált guache-ain érződik Tabán igézete, ez határozta meg alkotói magatartását, ez vonul végig a miniatúrák gondosságával készült képein. A személyes élményektől meghatóan csillogó, de a pátosz harsány eszközeitől mentes festői mondanivalóját nem koptatta meg az idő. Végh a régen lebontott Tabánba nyújt tág horizonton betekintést és képeit – új századokra – az atomkor emberének emlékeztetőül is szánta. Tabán szövegének szerzője – Pereházy Károly – ezt mondja írásáról: „Tabánhoz az impresszionista emlékezés igényével nyúltam, az emlékekkel toldozott illékony tovatűnő látványt – mely már véglegesen eltűnt – kíséreltem meg rögzíteni. Nem az volt a szándékom tehát, hogy Tabán történetét írjam meg, hanem a vázlatos históriát, a település megjelenítését rögzítsem, olyan komplex érzetét nyújtsam betűben, amilyet Végh Gusztáv képeivel közvetített, és ha e szándéknak véghezvitelében elfogultnak mutatkozom, ez nem véletlen: Tabánhoz oly emlékek fűznek, melyek erre a magatartásra bátorítanak, s a zavaros múltból előparázsló élmények és emlékek tengerében kamaszéveimet kerestem, ez determinálta írásom alaphangját. Tabán tehát nem topográfiai munka, nem pusztán históriai képekből alkotott írás, hanem az átélt álmokból és emlékekből összeállt képsor, ifjúságom, a tovatűnt valóság keresése.”- További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".

Mily mulatságos volt a grincingesedő Tabán rég elfelejtett mókás kocsmája a „Három majom”. Cégérébe csupán kettőt festett piktora, harmadikat a belépő az ajtó tükrében pillanthatta meg. A kocsma még a városrész lebontása előtt a XIX. században szűnt meg, a jó ételeket és borokat kedvelő Krúdy sem koptathatta már göcsörtös padlóját.