Az ifjúság édes madara (Pesti alakok 10.)

BEVEZETÉS
Miért éppen az úttörők?!

A gyerekkor és az ifjúság mindannyiunk életében a legtöbbet felidézett emlék. Amikor a gyerekeinknek, fiataloknak mesélünk az életünkről, vagy olyan példaképeket akarunk eléjük állítani, amit követni lehet – mindig szóba kerülnek gyerekkori emlékeink, átélt eseményeink, sőt csínytevéseink is. Az én emlékezéseimben ilyenkor nagyon gyakran megjelenik a Kisdobos- és Úttörő életem sok szép nyara, a táborozások, kirándulások, illetve a társaimmal közösen végzett iskola-szépítő munkák és a későbbi KISZ-Építőtáborok, amikor például barackszedés közben úgy elcsaptuk a hasunkat, hogy napokig munkaképtelenné váltunk.

A gyerekkorom élményei – ameddig vissza tudok még emlékezni így 70 év távlatából – az óvodánál kezdődtek, amikor először kerültem úgy a kortársaim közé, hogy nem csak játszani tudtunk együtt, de keményen alkalmazkodni is kellett egymáshoz és a körülményekhez. Mindenekelőtt az óvónénik mondták meg, mikor, mit lehet és mit kell csinálnunk. Véget ért a szabad és féktelen futkosás és a játékok, a játszadozás, először életemben uralkodóvá vált a napirend és a közös teendők.

A mi óvodánkban játékosan megtanítottak arra is, hogy mi a „munka”, például az alábbi képen látható, hogy talicskákkal felfegyverkezve segítettünk behordani a homokot a kerti homokozóba, mert a fuvaros csak leborította a kapu elé az utcára a szállítmányát.