Borok és asszonyok

Bacchus és Ámor kézen fogva járnak, olvasható az ókori mithologia leírásaiban. Ezt évezredes alapigazságként éljük meg, szinte naponta. Könnyű volna ennek magyarázataként a fantázia felszabadítására vagy éppen a gátlások oldására hivatkozni. Ezek a pragmatika napi világában valóban létező ok-okozati kapcsolatok. Csakhogy erről nem kell esszét írni, s főleg nem lehet gondolatébresztő kép-írás asszociációkat kínálni. Veszélyesen sablonos felosztást kínál az a megfigyelés, hogy az emberek vagy vizuálisak vagy audio-verbális irányú nyitottságot mutatnak. A közhelyek elkerülésének tisztes szándékát is szem előtt tartva kijelentem: mégis csak ezt a sémát kell választani annak, aki megértő olvasókra vágyik. Nosza, kapjon hát a nyitott és csukott szemmel figyelő egyaránt lehetőséget némi kellemes töprengésre: eddigi életében jó arányban tékozolta-e idejét a borok és asszonyok között és ha még módja van rá: akarja-e ezt magasabb szinten megélni. Ehhez a konstruktív meditációhoz okvetlenül szükség van egy pohár (két pohár... öt pohár) tiszta borra. Én csak somlóit ajánlanék. Pontosítsunk: most a monitor hideg fényében ülve, magam egy férfias somlait töltögetek poharamba, hogy a számítógép billentyűi közvetíteni tudják azt, amit hosszú évek óta minderről akaratlanul is gyűjtögettem. Nagyon hálás vagyok a bortermelőknek, a képírónak, D.T. barátomnak és főleg Ámor katonáinak, akikkel megküzdöttem eddigi kis életemben. Rohály Gábor