Tündérálom / Bolond Istók

Sajkás vagyok vad, hullámos folyón,
Hullámzik a viz, rend a könnyü sajka,
Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál
Szilaj kezekkel a haragvó dajka.
Te vagy, ki sajkám ugy hányod-veted,
Ki rám zavartad fergeteg módjára
A csendriasztó szenvedélyeket.
Elfáradtam már, messze még a part?
Mely béfogad révébe... vagy az örvény,
Mely nyúgodalmat szintugy ad, midőn
Mélyébe ránt, a sajkát összetörvén.
Sem part, sem örvény nincsen még előttem,
Csak hánykodás, csak örökös habok;
Hánykódom egyre a folyó nagy árján...