A piarista rend 18. századi poétái

A korai újkor latin nyelvű gimnáziumainak tananyagához a poétika elmélete mellett a költői gyakorlatok is hozzátartoztak, és sok diák a költészetet az iskola falain kívül is folytatta, akár világi, akár egyházi pályát választott. Tóth Sándor Attila munkája a hitéletre az oktatásra, valamint a tudományra egyaránt nagy figyelmet fordítót piarista szerzetesrend elfeledett 18. századi latin költőit tekinti át, elsősorban nyomtatásban megjelent munkáik alapján, számos eredeti idézettel, és azok mai magyar fordításával, a jezsuita költőkről szóló hasonló munka folytatásaképpen. Bemutatja hol helyezkedik el a latin vers a 18. századi magyar kultúra folyamatában, hogyan válnak művelői a „kitagadott irodalom” letéteményeseivé, annak ellenére, hogy e költészet nemcsak a reneszánsz hagyományokon nyugvó társas irodalmiság hordozója, hanem a piaristák részéről is nemzeti, történelmi és egyéni sorskérdések megfogalmazója.