"...hogy legyen a víznek lefolyása..." - Köszöntő kötet Szilágyi N. Sándor tiszteletére

A kötet szerzői: Alberti Gábor, Farkas Judit, Bencze M. Ildikó, Benő Attila, Berszán István, Bodó Csanád, M. Bodrogi Enikő, Csomortáni Magdolna, Csörsz Rumen István, F. Dornbach magdolna, Kontra Miklós, Fazakas Emese, Fazakas Noémi, Fehér Krisztina, Gasparics Judit, Hegedüs Béla, Imre Attila, Józsa István, Kálmán László, Kas Bence, Katona Hajnal Tünde, Keszeg Vilmos, Kiefer Ferenc, Kis Tamás, Kugler Nóra, Lanstyák István, Máthé Dénes, A. Molnár Ferenc, Cs. Nagy Lajos, Németh Boglárka, Orbán Gyöngyi, Papp Andrea, Péntek János, Rebrus Péter, Sándor Katalin, Sárosi-Márdirosz Krisztina-Mária, Simonics Péter, Siptár Péter, T. Szabó Levente, Szalai Andrea, Szántó íborka, Szentgyörgyi Rudolf, Tolcsvai Nagy Gábor, Varga P. Ildikó, Vargha Fruzsina Sára, Voight Vilmos, Tótha Szergej, Vörös Ferenc, Zsemlei Borbála.


… egy születésnapi köszöntő írásokat tartalmazó kötet előszava – természetéből adódóan – többnyire szubjektív. Különösen, ha olyan barátról, tanárról, pályatársról van szó, mint az ünnepelt, aki úgy érzi, attól boldog, ha körülötte az emberek boldogak. „Ha valakit szomorkodni látunk, meg kell kérdezni tőle, mi bántja, mert sokszor azon múlik, hogy valaki boldogtalan, hogy senki nem kéri meg tőle, mi baja.” És ő megkérdezi, amikor eljön a kérdezés ideje, mert mindenkire figyel, mindenkire van ideje; nem csak a szakmai problémákat hallgatja meg, hanem az embert próbálja látni még a szakmai problémák mögött vagy előtt is, mert abból sok minden látható, sok minden érezhető, amit akár szavakkal nem is tudnánk kifejezni, hiszen a szavak valódi jelentése minden ember belső egyedisége miatt más és más lehet, és mert néha vannak dolgok, amiket nem leírni, nem kimondani kell, hanem érezni és éreztetni. (Fazakas Emese)