Kapuid bennem

Az évek múlásával Sajgó Szabolcs jezsuita atya költészete egyre telítettebb, holott egyre kevesebb érzését bízza a szavakra. Verseiben arra törekszik, hogy szavaiból világot építsen. Szembe kell néznie az értéktudat lassú sorvadásával, az útjelzők sokáig biztonságot adó jelenlétének hiányával. Neki az a hivatása, hogy ezeket valamiképp visszaállítsa eredeti helyükre, s tennie kell akkor is, amikor ellenséges vagy ironikus közegben valósítaná meg célját. Hivatása szellemében, ihlete indítása szerint Új teremtésre vállalkozik. (Rónay László előszavából)