Az ötös számú vágóhíd

Vonnegut regénye a második világháború rendkívül gazdag amerikai irodalmában is kiemelkedő helyet foglal el. Az író tudatos mítoszromboló indulattal írta ezt az ízig-vérig antiregényt, melynek ízig-vérig antihőse: Billy, a közlegény, az amerikai középszerűség csetlő-botló megtestesítője, velejéig manipulált, de paradox módon velejéig ártatlan polgár, aki világirodalmi rokonaival ellentétben még túlélő sem akar lenni. Csodával határos életben maradása is csak megtörténik vele, amerikai hadifogolyként éli át Drezda szőnyegbombázását, miként néhány évvel később azt a repülőszerencsétlenséget is, melynek traumájából felépülve megkezdi fantázia-utazásait az időben, valamint a Tralfamador bolygó és a Föld között.
Vonnegut elfogulatlan író: egyedül a humanizmus elkötelezettje. Kifinomult öniróniával jeleníti meg a "dicsőséges" amerikai partraszállókat, akik a frontra, a hadifogolytáborba is magukkal viszik egy végletekig manipulált társadalom értékeit, egy képregény-romantikán és másodrangú science-fiction irodalmon nevelkedett generáció kultúráját. E ponton lépi túl az író a hagyományos háborús regény tematikai korlátait, s válik a könyve a jelenkori amerikai társadalom árnyaltan hiteles tablójává.