Jegyzetek egy nagy országról

Bill Bryson sajátságos szemüvegén keresztül már vethettünk egy pillantást Angliára (Jegyzetek egy kis szigetről), most Amerikát vizsgálhatjuk meg vele. Húszévnyi angol élet után költözött haza feleségével és négy gyerekével Amerikába - pontosabban Új-Angliába, ahol az ember nem zárja be a házát, ha elutazik, sem az autóját, ha vásárol. „Ez nem a való világ - értesül Bryson egy New Yorkból odaszármazott szomszédasszonytól -, ez New Hampshire.- Persze itt sem fenékig tejfel minden, mert ha az ember hatra kap időpontot a fogorvostól, az hajnali hat órát jelent. Ráadásul a klímát úgy lehet jellemezni, hogy vagy tél volt, vagy tél lesz, vagy tél van. De a helyi postahivatal évente egy nap fánkkal és kávéval várja az ügyfeleket, akiknek a leveleit és csekkjeit nem képes kézbesíteni. Amerika persze nem csak New Hampshire-ből áll. A végtelen országutakon autózva találkozhatunk motelekkel, amelyekhez képest Batesék motelje Hitchcock vérfagyasztó Psycho-jában kellemes, jól felszerelt szállás. Végigböngészhetjük a szupermarketek gabonapehely-kínálatát - van vagy ötszázféle, egytől egyig agyoncukrozott vacak. Megtudhatjuk, miért íztelen az amerikai csokoládé. Megismerhetjük az amerikai hivatalok eszement bürokráciáját, harcolhatunk Brysonék oldalán az adóhatósággal, megpróbálhatunk velük együtt összerakni és beüzemelni - szigorúan engedelmeskedve az utasításoknak - egy számítógépet. Megcsodálhatjuk az őszi erdő ezer színben izzó lombkoronáját. Bill Bryson mindenre képes rácsodálkozni. Jól fogjuk érezni magunkat a társaságában most is.