A Fekete-tenger
- 358 oldal
- Kötés: keménytábla, védőborító
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Németvölgyi Antikvárium
NEAL ASCHERSON skót újságíró, Kelet-Európa szakértőt gyerekkora óta foglalkoztatja a Fekete-tenger és vidéke. Édesapja azon a brit hadihajón szolgált, amely 1920-ban Novorosszijksznál fedélzetére vette a fehérek menekülő seregének utolsó katonáit; ő maga testközelből kísérhette figyelemmel a Gorbacsov elleni 199l-es puccskísérletet és a szovjet birodalom szétesését. Háború és politika azonban csak két motívum a sok közül, melyek átszövik ezt a térben és időben szerteágazó leírást a világ legkülönösebb tengeréről és a partjain végbement találkozásokról Hérodotosz korától napjainkig.
A Fekete-tenger térségében találkozott Európa a végtelen ázsiai sztyeppévei; a görög telepesek és a szkíta nomádok itteni találkozásából született a „civilizáció" és a „barbárság" évezredes szembeállítása; itt gyökerezik a modern, városlakó embernek a vándor népektől, az otthontalanoktól való félelme; ez a vidék az egyik legkorábbi példája a „multikulturális" együttélésnek, de a véres etnikai tisztogatások, a modern nacionalizmusok sem kerülték el a Fekete-tengert. Az ókorban itt éltek az amazonok – ez talán több mítosznál –, és itt éltek az alánok, géták, gótok, hunok, jazigok, kazárok, kozákok, oroszok, szarmaták, törökök, trákok, s megannyi más etnikum; innen terjedt át a pestis Európába, és itt virágzott a 18. században Odessza, amelyet az oroszok alapítottak, de egy francia arisztokrata kormányozta, s lakóinak egyharmada jiddisül beszélő zsidó volt – a város, amely egy ideig aztán Puskinnak és a 19. század nagy lengyel nacionalista költőjének, Adam Mickie-wicznek is lakóhelye volt… ma pedig itt fenyeget a történelem eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófája.
Ascherson kimeríthetetlen bőséggel ontja a történeteket, rengeteg forrásból merít -hivatkozik történetírókra és régészeti leletekre, irodalmi művekre és népdalokra, útleírásokra és statisztikai adatokra –, érzékletesen írja le az általa bejárt helyeket. Szabadon csapongva veti fel kérdéseit (legyen szó nemzetállamról, kulturális identitásról, asszimilációról, szeparatizmusról vagy éppen egy rejtélyes kémnő viselt dolgairól), s reflektál rájuk – egyszóval mindent elkövet, hogy az olvasót is rabul ejtse a Fekete-tenger nem természeti, hanem szellemi varázsa.