Egy neuroetológus élete és a feltételes ízaverzió története

A Garcia-tanítvány, Stuart R. Ellins szerkesztésében, 2007-ben megjelent kötet egy különös sorsú tudós életének és munkásságának rendhagyó történetébe vezeti be az olvasót. A klasszikus tanuláselméletek nagynevű képviselői és követőik által a 20. század derekán kiközösített, de mára a modern pszichológiai gondolkodás emblematikus képviselőjévé avatott, világhírű szerző, John Garcia (sz.: 1917. június 12.) érett fejjel robbant be a pszichológiába. Az elavult elméletektől a tudományos publikációs tevékenység bürokratikus gyakorlatáig minden ésszerűtlen konvenció ellen lázadó tudós szerint,,A pszichológia nem enklávé”, nem köthetik gúzsba saját hagyományai. Garcia ebben a könyvben „neuroetológusnak” vallja magát, ugyanakkor a pszichológiának meghatározó szerepet szán egy egységes élet-tudományban. Szintézisre törekvő gondolkodó, aki többek között párhuzamot keres a Lorenz által leírt imprintig, a Freud által koragyerekkori szexuális traumákkal értelmezett hisztéria, és az általa felfedezett kondicionált ízaverzió között. Emellett foglalkoztatta Darwin, Pavlov és Tolman szintézisének lehetősége is. A Garcia-effektus; feltételes ízaverzió (Conditioned Taste Aversion: CTA), a tanult undor egy fajtája; a 20. század derekán a pavlovi és az instrumentális kondicionáláshoz viszonyítva új paradigmaként jelent meg a tanuláspszichológiában. Az effektus első felismert jellemzője volt, hogy a tudatos kontroll megkerülésével alakul ki, és – bár könnyen tudatosítható – a tudati/akarati kontrollnak mereven ellenáll, így a fóbiákkal, kényszerekkel és a viselkedészavarokkal (feltehetően mechanizmus-szinten is) rokon jelenség. John Garcia egyetlen munkája sem jelent meg eddig magyar nyelven, így jelen kiadása hiánypótló.