Vörös Könyv 2.

A szerző Gerencsér Miklós író, újságíró és lapszerkesztő. Győrött született, 1932. december 4-én. Aszófőn halt meg hetvennyolc évesen, 2010. május 17-én. Tanult szakmunkásképzőben, építőipari technikumban, egy évig az Iparművészeti Főiskolán. Politikai főiskolát is végzett, becenevén Foxi-Maxi egyetemet. Építőmunkásként Sztálinvárosban dolgozott.
A Sztálinváros szót a számítógép 2016-ban helyesírási hibának tünteti fel. A vas és acél egykori fővárosát Dunapentele falu helyén építette fel a kommunista ifjak szorgalmas serege. Mai neve Dunaújváros.
Gerencsér Miklós 1952-től 1956-ig a Magyar Távirati Iroda és a Néphadsereg című lap munkatársa volt. 1956-ban az MTI szolnoki irodáját vezette. Az oroszok becsukták, a szolnoki archívumban olvasható dokumentumok szerint elvették a cipőfűzőjét, majd néhány nap múltán nyitva hagyták az ablakot, hogy menjen, ha akar. Ment. Budapestre, albérletbe. Teherautón hurcolta a kórházakba a tejet és a kenyeret.
Gerencsér Miklósnak élete során huszonnyolc albérlete volt.
1956. késő őszén angyalföldi albérletében egy lábosból paprikás krumplit evett. Belépett egy fontos ember, és a megalakuló pártlaphoz, a Népszabadsághoz hívta munkatársnak. Az elvtársaknak kellett egy szorgalmas munkatárs.
Gerencsér Miklós érvényesülni akart. Ment. 1988-ig a Népszabadság munkatársa volt. A hatalmi központból
bizonyos idő után kiszorították, a lap vidéki tudósítója lett. Aszófőn élt egy parasztházban, melyet saját kezével tett lakhatóvá.