Ki vasalja ki a katicabogárkák szárnyait?

Ritka kincset találtunk Anga Mária személyében a magyar gyermekirodalomnak. Ő ugyanis nem a meseírók, hanem a mesemondók leszármazottja. Akinek a mese élő valami, hiszen először a publikumnak elmeséli őket – könnyen teheti, óvónő! –, közben hagyja, hogy a kis közönség formálja a szöveget, majd csak utána írja le. Így ezek a mesék minden művitől mentesek, a nyelvük az a legszebb mesenyelv, amely örömet tud szerezni, amely igazi érzelmekre tud nevelni, amely mintát tud adni az olvasónak-hallgatónak, hogyan építse be saját szóhasználatába a mesenyelv fordulatait. Rendkívül fontos ezeknél a meséknél a témaválasztás: a mesei téma ugyanis a gyerekek környezete – a valós táj valós növényzettel és állatvilággal. Ami által a meséken keresztül megvalósul a legfontosabb, az otthonra lelés a világban. Sugárzik belőlük a világ szeretete.

Anga Mária meséivel egyedi hangú világot teremt. Történetei a felnőtt olvasót is lebilincselik, ám látszik, hogy a gyermeki lélek avatott ismerője, s ezért óvodás kortól kezdve minden korosztálynak ajánlhatók. Megjelenésük nélkül szegényedne a magyar gyermekirodalom. (Lázár Ervin)