Munkácsy a nagyvilágban - A kiállítás katalógusa

ELŐSZÓ
Ha a 19. századi magyar kultúráról esik szó, Európában, de talán az egész világon két alkotót tekinthetünk emblematikusan közismertnek: az egyik Liszt Ferenc, a másik Munkácsy Mihály. E két zseniális művész úgy gazdagította a magyar kultúrát, hogy életművük az egyetemes kultúrkincs féltve őrzött értéke is. Mindkettőjüket már életükben legendásan tisztelték hazájukban, és ismerték, megbecsülték a nagyvilágban. Nem véletlen tehát, hogy ha a korszak képzőművészetét vagy ha a magyar képzőművészet történeti alakulását vizsgáljuk, Munkácsy életműve megkerülhetetlen.
Munkácsy Mihály műveit születésük pillanata óta tisztelet és érdeklődés övezi Magyarországon. Jó néhány munkát kiemelt főműként tartunk nyilván a magyar művészettörténetben. Nemzedékek nevelkedtek e művek tanulságain, és példaként állították a mester életét és művészetét a pályakezdők elé. A gyökereket keresve és a múlt értékeit kutatva az úgynevezett nemzeti festészet kérdésköréről folytatott disputákban a törekvés betetőzéseként kezelte a vitában résztvevők egy része Munkácsy Mihály festészetét. Etalonnak tartották. Később - az 1950-es években - a szakmai etalon az ideológia számára is felhasználható volt, és esztétikai vitákban ideológiailag és politikailag is hitelesített példaként kezelték Munkácsyt. Nem sokkal ezt követően e folyamat ellenkezőjét is felfedezhetjük, amikor is a modern törekvések meghaladandónak, korszerűtlennek tekintették az életművét. Ez az ellentmondásos viszonyulás végső soron természetesnek tekinthető, hiszen Munkácsy festészete igen összetett. Vitathatatlan, hogy a festő a 19. század utolsó harmadában egy meghatározott művészi szemlélet szerint kimagaslót alkotott. Ezért a lényeg nem az, hogy hol, mikor, milyen mértékben hivatkozott az utókor Munkácsy-festményekre, hanem az, hogy a kulturális-művészeti örökségen belül milyen az értéke. E tekintetben nem lehet vita a teljesítmény minőségéről. Vissza
TARTALOM
Bereczky Lóránd: Előszó 9
Tanulmányok
Bakó Zsuzsanna: Rendhagyó pályakép 13
Munkácsy a nagyvilágban
Boros Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 33
Sinkó Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég "szent-realizmusa" 61
Fejezetek a Munkácsy-recepcióból
Kovács Anna Zsófia: Munkácsy és a francia kritika. A Siralomház és a Milton francia recepciója 89
Munkácsy párizsi kiállításai 1870 és 1900 között 98
Sármány-Parsons Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről 103
Gosztonyi Ferenc: A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiája. Feleky Géza: Munkácsy (1913) 115
Szövegközti képek jegyzéke 133
Katalógus
Munkácsy Mihály pályakezdése (Veszprémi Nóra) 137
Munkácsy festészete az 1870-es években (Boros Judit) 147
A "bitüm": Munkácsy sötét alapozómasszája. Anyagvizsgálati eredmények (Wittmann Zsuzsa) 149
Az 1878-tól 1886-ig tartó pályaszakasz (Bakó Zsuzsanna) 169
Munkácsy életművének utolsó korszaka: 1887-1896 (Boros Judit) 195
Hommage á Munkácsy (Szatmári Gizella) 223
Műtárgylista 227
Rövidítésjegyzék 242
Válogatás az újabb Munkácsy-irodalomból 245
Fotó jogok 247