Révész László László - Saját képek

Képgarancia, saját kép.
Író/Szerző: Schmidt Éva - Bora Gábor
Szerkesztő: Kovács Péter
Illusztrátor: Révész L. László
Sorozat: István Király Múzeum Közleményei
Kiadó: István Király Múzeum - Székesfehérvár
Kiadás éve: 1990
Oldalszám: 44
Kötés: Puhatáblás
Nyelv: Magyar
Állapot: jó
ISBN: 9637390065
Méret: 20,5 cm x 29 cm

Egy röviddel ezelőtt véletlenül megtalált filmtekercsen Révész László és Böröcz András egy campingasztalnál ülnek egymással szemközt és - talán csak abból az egyetlen indíttatásból, hogy egy végtelenül unalmas szünidei nap cammogó idejét felgyorsítsák - egy ügyességi játékot játszanak olyan játékszabályokkal, amelyek a szemlélő számára valószínűleg mindörökké rejtve maradnak, amennyiben mindketten egy fonálon lógó gyufaskatulyát tartanak és pörgetnek kezükben /a kamera követi a forgást/, egészen addig, amíg valamennyi gyufaszál ki nem hull a skatulyából. A skatulya kiürítése - legalábbis mindennapi mércével mérve - ilyen meglehetősen körülményes módon szétrombolja egy tevékenységről alkotott nézetünket, amennyiben a tevékenységet egy bizonyos célhoz vezető útnak fogjuk fel.
Hogy a gyufaskatulya fonalán továbbszőjük egy történet fonalát - egy elő-történetét -, Révész és Böröcz 1981-ben hosszabb időt töltöttek el nyáron Szigligeten a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanárának, Kokas Ignácnak vezetésével. Révész 1977 óta ezen a főiskolán tanult Kokas Ignácnál és Klimó Károlynál festészetet. A közelben tartózkodott Erdély Miklós Altorjay Sándor vendégeként. Erdély Miklós egészen másfajta "tanár" volt és rendkívül fontosnak bizonyult Révész tájékozódása szempontjából. Az a fajta tanár volt, aki kívül állt a hivatalos intézményeken. A vonzáskörébe tartozó fiatal művészek a hatvanas évek végétől fogva performance-okat rendeztek és a hagyományostól eltérő kifejező eszközökkel kísérleteztek. Ilyeténképpen Révész mind a mai napig szabadon mozog a festészet, Performance, Film és Computergrafika "műfajai" között, amennyiben mindig ezeknek a közegeknek a specifikumát ragadja meg, hogy sajátosságukat paradox módon átvigye egy másik közegbe /amit például világosan mutatnak legújabb papírmunkái, amelyek festői módon szimulálják egy computer által generált kép strukturális elveit/.
Talán azon sem csodálkozhatunk, hogy Erdély és Kokas szigligeti találkozásukkor nem kerültek közel egymáshoz, túlságosan is különböző indittatásuknál fogva. Révész /nemzedékének egyéb képviselőivel egyetemben/ képes volt magát túltenni a hivatalos és nemhivatalos avantgarde-művészet választóvonalán és fel tudta használni mindkét terület lehetőségeit.
Erdély Miklós kb. 1970 táján megalkotott egy elméletet a spiritiszta szeánsz és az avantgarde happening közti összefüggésről. Egy olyan aspektusról van szó, amely a fentebb leírt cselekmény megértéséhez nagyon fontos /habár Révész akkortájt nem tudatosította magában Erdély megfontolásait/. Századunk elején írta Schrenck-Notzig egyikét azoknak az alapvető könyveknek, amelyek a materializálódás és a jelenések létrehozatalát eredményező pszichikai erőkről szólnak és túlmennek a fizika, fiziológia, biológia valamint ezeknek térbeli és időbeli szemléleti formáin. Erdély ennek a könyvek tartalmas fotós bizonyítási anyagát többek között saját kollázsainál alkalmazta.