Ady Endre 1877-1919 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai II.)

Ismertető: Érmindszenten, 1877. nov. 22-én született, elszegényedett, régi nemesi eredetű családból. Középiskoláit Nagykárolyban és Zilahon végezte. Érettségi után Debrecenben jogászkodott, és költői törekvései szembefordították a szülői akarattal és újságírói pályára lépett. Első verseskötetének megjelenése (1899) után Nagyváradra került újságírónak, ahol a polgári radikalizmus egyik legkövetkezetesebb szószólója lett. Itt ismerkedett meg Diósy Ödönnével, Lédával, akinek a biztatására 1904-ben Párizsba utazott. A Léda-szerelem és párizsi élményei váltották ki belőle azokat az újhangú verseket, amelyek valósággal forradalmat idéztek elő a magyar irodalomban.
1905-től munkatársa volt a Budapesti Naplónak, 1908-tól pedig a Nyugatnak, de forradalmi versei, írásai gyakran jelentek meg a Népszavában, a Világban és más baloldali lapokban is. A nevezetes Új versek c. kötetének megjelenése (1906) után szinte minden évben újabb verseskötete látott napvilágot. Kivételes költői tehetségével és bátor forradalmi megnyilatkozásaival Ady központi alakja és vezére lett annak a hatalmas mozgalomnak, amely a század elején győzelemre vitte az európai szellemű modern magyar irodalom ügyét és jelentős szerepet játszott az 1918/19-es forradalmak előkészítésében.- További ismertető. "Belelapozás".