Réte - Bástya és menedék - Helytörténet két egyházi könyv köré építve (Gyurcsó István Alapítvány füzetek 3.)
- 68 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Weöres Antikvárium
ELŐSZÓ
Réte község (szlovákul: Reca) a keleti hosszúság 17° 25' 10" és az északi szélesség 48° 13' 48" pontján fekszik 137 méterrel a tengerszint felett. Elképzelhetőbben: a Kis-Kárpátok déli előterében a Pozsony-Érsekújvár-Budapest vasútvonalon, Szenctől 4 km-re keletre. Szomszédai: nyugatról Szene, északnyugatról Boldogfa, északról Sárfő és Csataj, keletről Németgurab és Pusztafödémes; délről Királyfa és Papkörmösd. Határát északon a valamikor Saár folyó alkotta (ma Sifek vagy Ópatak), délen majdnem a Pályázó folyóig ér. A folyót a régi időkben hívták így, amíg Cseklész alatt el nem zárták a Kis-Dunától. Ez tulajdonképpen a Duna harmadik ága volt. Az elzárás után megkapta a hegyekből belefolyó patak a Feketevíz nevet. Vagy tizenöt évvel ezelőtt egy csatornával újra összekötötték a Kis-Dunával, és most megint a Duna vize folyik benne.
Réte az őskortól lakott hely, mivel jó természeti adottságai voltak - elegendő csapadék, mérsékelt időjárás: jól termő föld. Bizonyítják ezt a határában fellelhető késővaskori sírhalmok, amelyekben a hallstatti kultúrából származó leleteket találtak. Római korra vall az a fűzfalevél alakú fibula (ruhakapocs), amelyet a második világháború utáni ásatásoknál találtak hamvasztásos urnák mellett a rétei „halomdombban" (másképpen „zöldhalomban"), de azok az aranypénzek is, amelyeket a századunk elején vetett ki szántáskor a föld a határ egy másik részén. Nyilván, hogy ez a vidék beletartozott a „limes romanus" (i.sz.u. 200-300-ban), a Római Birodalmat a Duna északi partvonalát védő települések, erődök láncolatába. Még írásos bizonyíték is van rá, mégpedig kőbe vésve. A másfél km-re fekvő boldogfai katolikus templom falába beépítették annak idején a környéken talált obsitos római légionárius sírkövét.
A fibula megjelenésével ugyan értelmét vesztette egy régi szép rétei legenda, miszerint a „halomdombot" török katonák hordták össze basájuknak sapkájukban, hogy a sátrát méltó helyen verhessék föl. Kiderült viszont, hogy a domb sokkal régibb keletkezésű, mint ahogy hitték.