Hálóba kerítve

Konferencia az evangélikus lelkészek és az állambiztonság kapcsolatáról

Miért tartjuk fontosnak, hogy fórumot teremtsünk a témának?
Először is azért, mert hisszük, hogy a tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való. Nem tudjuk elfogadni azok bölcsnek gondolt érvelését, akik szerint a múltat nem szabad bolygatni, s csak a jelennel és a jövővel érdemes foglalkozni. Miért fontos megismerni a múltat? Hogy tanuljunk belőle! Ha nem ismerjük meg a múlt hibáit és botlásait, csak ismételni fogjuk azokat. Bármennyire is furcsa, de ez a fájdalmas, szomorú történet elsősorban nem „róluk”, hanem „rólunk” szól. Pál apostol 1Kor 10-ben írja, hogy a pusztai vándorlás sok-sok fájdalmas bukásának története a mi tanulságunkra íratott meg, hogy mi, akik talán állunk, el ne essünk.
Másodszor azért, mert úgy véljük, hogy egy közösség számára káros, ha visszafojtott görcsök és félelmek, ki nem mondott szavak bénítják az életét. A helyükön kimondott, eltalált és megtalált tiszta szavak – gyógyítanak. Mi a „sebesült sebész” gyógyító hatalmában hiszünk, nem a felcserekében. A konferenciánk arról szól, hogy megpróbálunk egyház lenni.
Harmadszor azért, mert a reformáció örökösei vagyunk, s ez az örökség arra kötelez, hogy úgy tiszteljük a népet, mint Luther, aki a legnehezebb teológiai kérdéseket is meg tudta tanítani az egyszerű embereknek. Tudta, hogy nincsen „egyházi elit” odafent és az igazságot állítólag felfogni képtelen „hívő ember” idelent. (…) az „ügynökkérdés” nem csupán történészi, hanem mindenekelőtt egyházi és teológiai kérdés – abban az értelemben, ahogy Luther is tanította: minden hívő és gondolkodó ember teológus, és a megkülönböztetés képessége tesz bennünket teológussá.
Nos, az egykori beszervezéstörténeteket, a jelentéseket azért is meg kell ismernünk, hogy különbséget tudjunk tenni ügynök és ügynök között. Csak a feltárt dokumentumok mutathatják meg, hogy lelkiismereti kompromisszumot valaki a rábízottak védelmében vagy inkább a saját előmenetele érdekében kötött, vagy cinikus szervilizmussal támogatta az államhatalom egyházromboló tevékenységét.
Természetesen nemcsak ez a három kategória létezik, hanem sokkal több, s ezek a fogalomkörök sem mindig választhatók szét egymástól. Közösségi problémák szövevényét csak közösségben, a közösséggel közösen lehet – ha nem is „megoldani”, de valamennyire – feldolgozni.