Az Európai utas - Ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete
- 159 oldal
- Kötés: kemény kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Könyvmámor Antikvárium
Ifjabb gróf Andrássy Gyula 1860-ban született Tőketerebesen. Magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák–magyar külügyminiszter, id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott, a címertan is érdekelte. Miután édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere lett 1871-ben a család Bécsben élt. A fiatal Andrássy Gyula nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. Apja külügyminiszteri megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Ifj. Andrássy Gyula pályája is a külügyek területén kezdődött. 1883-ban apja beajánlotta a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazó helyettes, 1884-ben, diplomáciai vizsgájának letétele után, Berlinben lett követségi attasé. Jogot hallgatott a berlini egyetemen, és nemzeti liberális eszmék híve lett. Közben kulcsszerepet játszott a magyar képzőművészeti élet megszervezésében és szervezeti kereteinek kiépítésében is. 1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát és a Szabadelvű Párt tagjaként bekapcsolódott a belpolitikai életbe. Az első Wekerle-kormányban – Tisza Lajos utódaként – 1894–1895-ben a király személye körüli miniszter volt. 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt kilépett a Szabadelvű Pártból és az ellenzékhez csatlakozott. Az 1905-ös választásokat követően a 67-es alapokon álló Országos Alkotmánypárt egyik alapítója és vezére lett. A második Wekerle-kormány belügyminisztere volt 1906–1910-ig. Ellenezte a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait, de az általános választójogot és a plurális választójog bevezetését szorgalmazta. Lemondása után pártját is feloszlatta s pártonkívüliként a második Tisza István kormánya parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. október 24-től 30-ig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt, 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője. Legitimista politikusként 1920. januárjában párton kívüli programmal képviselőnek választották, 1921. februárjában vállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a második királypuccsban IV. Károly király oldalán, emiatt elfogták és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott. Haláláig legitimista oldalról támadta a Bethlen-kormány politikáját. Ifjabb gróf Andássy Gyula 1929-ben halt meg