János evangélioma

Ismertető: Károli Gáspár fordítása és Czeglédy Sándor reviziója nyomán a görög eredetiből fordította a Magyar Bibliatanács Újszövetségi Szakbizottsága - További ismertető: "Belelapozás".

A János evangéliuma az Újszövetség negyedik könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. A hagyomány szerint szerzője János evangélista, aki ezen kívül még három apostoli levél és a hagyomány szerint A jelenések könyve szerzője is.Bár nem nevezi meg magát a könyvben, sok utalás található a könyvben Jánosra, „a szeretett tanítványra”, és az ókeresztény hagyomány őt tartotta a szerzőnek. Ugyanakkor keletkezési ideje a Krisztus születése utáni 100 körülre tehető, míg megírásának helye a kisázsiai Patmosz szigete.János evangéliuma tele van arra vonatkozó utalással, hogy akikhez szól a levél, azok már ismerik az evangéliumokat. János gyülekezeti könyvnek, amolyan „lelkigondozónak” írta.A célja a gyülekezetek számára egyfajta erőt adó örömhír (latinul evangélium). Jézust úgy mutatja be, hogy ő maga Isten, aki azért jött el, hogy kegyelmet hozzon mindazok számára, akik elfogadják a bizonyságtételét.Az evangélium egy teológiailag nagyon fontos, és szép dicsőítéssel, a "Logosz-himnusszal" kezdődik, mely egyrészt bizonyítja Jézus preegzisztens létezését, másrészt megmutatja azt, hogy Jézus Isten megtestesüléseként jelent meg a Földön.